Nem is tudjátok, hogy milyen nagyon jó érzés újra találkozni veletek. Lehet, hogy vannak új barátaim, lehet, hogy nagyon jól szórakozok velük, de azok mégsem ti vagytok. Annyira jó volt újra látni azokat a barátokat, akiket szeretek, mert ettől megerősödött bennem az az érzés, hogy én igen is ide tartozom, mert itt van sok ember, aki szeretet, és én is nagyon szeretlek benneteket. Van, akivel csak úgy véletlen találkoztam, mert összefutottunk az utcán, a Tiszán, az otthonban, a sportpályán; és persze vannak a nagyon fontos emberek, akikekkel feltétlenül találkoznom kellett.
Meg kell, hogy állapítsam, hogy Szentes semmit nem változott. Sem a város, sem az itteni élet, sem az emberek, sem a helyek. Mintha egy nap elmentem volna, és a következő nap már haza is jöttem. Valahogy ez a négy hónap itthon mind semmivé vált, mintha csak egy pillanat lett volna, és az egy éves projektem 1 harmada már el is reppent.
Pontosan nem emlékszem, hogy az elmúlt napokban mit is csiánltam, mert túl sokat nem aludtam, és nagyon álmos, meg fáradt vagyok, de mivel Móni megjegyezte, hogy már pár napja nem írtam a blogra, így próbálom összeszedni a gondolataimat, de csak a lényeges részeket foglalom össze:
- Sokat játszottam Robival és Brigivel a Tiszán és a Kurcán.
- Volt augusztus 20-á :)
- Találkoztam tornás pajtásokkal :) Edittel, Erika doktornénivel, másik Edittel.
- Találkoztam Mónival. Jajj, de milyen jó volt beszélgetni vele. Szeretek Mónival beszélgetni, mert ő különleges ember, olyan természetesen jó, olyan ember, akivel órákig tudok beszélgetni, úgy hogy közben nem fogy el a szó. Szeretlek Móni!
- Találkoztam a volt munkatársaimmal Pankotáról, beszélgettem Jutka nénivel, Ildivel, Őzéné Editkével.
- Voltunk a Tavernában Évikével és Editkével, beszélgettünk, és olyan jó volt újra veletek lenni. Szeretlek benneteket!
- A kórusból az énekes pajtásaimmal elmentünk Hódmezővásárhelyre. Annyira de annyira nagyon jó közéjük tartozni. Ők a legdrágább emberek a Földön. Szeretlek Nóra, Terike, Ági, T. Erika, C. Erika!
- Ettem paprikás gyulai kolbászt és pörköltet.
Meg volt sok minden más, lényeges, vagy lényegtelen, mind nézőpont kérdése. De a legfontosabb, hogy Móni által megkaptam életem következő célját: bekerülni az Európa Parlamentbe, vagy az Európai Bizottság élére. Minden esetre olyan pozíció kell, ahol törvénymódosításokat tudok eszközölni. Nem mondom, hogy egyszerű lesz megvalósítani, de nagy célokat kell kitűzni, hogy elérjünk valamit.
Hát azért ám gyorsan eltelt ez a pár nap, és holnap már indulnom is kell vissza, ami jó, de mégis olyan fura. Szeretem Szófiát, nagyon szeretem, szeretem a barátaimat ott, meg úgy az egészet, mindent. De szeretem Szentest is, és kis barátaimat, és nem volt jó érzés megint búcsút inteni mindenkinek. Mert ugye először, amikor mentem, akkor még nem tudtam, hogy hová megyek, mi lesz ott, kik lesznek, milyen lesz. Természetes módon tele voltam várakozással és izgalommal. De most tudom, hogy hová megyek, kik vannak ott, már semmi nem lesz új. Nagyon örülök neki, hogy újra találkozok majd a többiekkel, de rossz, hogy itt kell hagynom a szentesi kispajtásokat. Már bepakoltam a bőröndöt, és irtó súlyos lett, mókás lesz Szófiában cűgölni.
Tudjátok, hogy mi volt a legjobb itthon? Találkozni a kórustársakkal. Közéjük tartozni a legjobb, mert ők mind olyan aranyosak. Mindenki olyan nagyon más, és úgy szeretem őket. És hogy mi volt a legrosszabb? Elköszönni mindenkitől. Bár persze tudom, hogy december közepén újra találkozunk, de most még egy kicsit távolinak látom.
Bolgár életem első harmada irtó jó volt, de akkor még ott volt velem Rossi is, most meg már nincs. Azért remélem, hogy a második harmad is olyan jó lesz majd, vagy még jobb. Az angyalokba vetett hitem sosem gyengül, csak erősödik, így most is pontosan tudom, hogy velem lesznek, és vigyáznak rám. A nagypapám csillagát pedig a szófiai ablakomból és pontosan úgy látom, mint itthon, mert Tata mindig velem van, és bárhol is legyek Ő vigyáz rám, ebben biztos vagyok.
A következő három és fél hónapra konkrét terveim vannak. Van egy ötletem, amit jó lenne megvalósítani, de ehhez nagyon sok mindent el kell olvasnom, mivel semmit nem tudok még a témáról. Egyfajta új vállalkozásban gondolkodom lovakkal, de fogalmam nincs, hogy hogyan tudnám megvalósítani. Meg van mondjuk egy másik tervem is, amiben gyerekekkel szeretnék foglalkozni. Majd idővel kikristályosodik, hogy mi lesz a jövőben. Minden esetre jó volt haza jönni, mert új ötletekkel felpakolva megyek vissza.
Jó volt titeket látni, vigyázzatok nagyon magatokra! Decemberben találkozunk! Pusziii
Meg kell, hogy állapítsam, hogy Szentes semmit nem változott. Sem a város, sem az itteni élet, sem az emberek, sem a helyek. Mintha egy nap elmentem volna, és a következő nap már haza is jöttem. Valahogy ez a négy hónap itthon mind semmivé vált, mintha csak egy pillanat lett volna, és az egy éves projektem 1 harmada már el is reppent.
Pontosan nem emlékszem, hogy az elmúlt napokban mit is csiánltam, mert túl sokat nem aludtam, és nagyon álmos, meg fáradt vagyok, de mivel Móni megjegyezte, hogy már pár napja nem írtam a blogra, így próbálom összeszedni a gondolataimat, de csak a lényeges részeket foglalom össze:
- Sokat játszottam Robival és Brigivel a Tiszán és a Kurcán.
- Volt augusztus 20-á :)
- Találkoztam tornás pajtásokkal :) Edittel, Erika doktornénivel, másik Edittel.
- Találkoztam Mónival. Jajj, de milyen jó volt beszélgetni vele. Szeretek Mónival beszélgetni, mert ő különleges ember, olyan természetesen jó, olyan ember, akivel órákig tudok beszélgetni, úgy hogy közben nem fogy el a szó. Szeretlek Móni!
- Találkoztam a volt munkatársaimmal Pankotáról, beszélgettem Jutka nénivel, Ildivel, Őzéné Editkével.
- Voltunk a Tavernában Évikével és Editkével, beszélgettünk, és olyan jó volt újra veletek lenni. Szeretlek benneteket!
- A kórusból az énekes pajtásaimmal elmentünk Hódmezővásárhelyre. Annyira de annyira nagyon jó közéjük tartozni. Ők a legdrágább emberek a Földön. Szeretlek Nóra, Terike, Ági, T. Erika, C. Erika!
- Ettem paprikás gyulai kolbászt és pörköltet.
Meg volt sok minden más, lényeges, vagy lényegtelen, mind nézőpont kérdése. De a legfontosabb, hogy Móni által megkaptam életem következő célját: bekerülni az Európa Parlamentbe, vagy az Európai Bizottság élére. Minden esetre olyan pozíció kell, ahol törvénymódosításokat tudok eszközölni. Nem mondom, hogy egyszerű lesz megvalósítani, de nagy célokat kell kitűzni, hogy elérjünk valamit.
Hát azért ám gyorsan eltelt ez a pár nap, és holnap már indulnom is kell vissza, ami jó, de mégis olyan fura. Szeretem Szófiát, nagyon szeretem, szeretem a barátaimat ott, meg úgy az egészet, mindent. De szeretem Szentest is, és kis barátaimat, és nem volt jó érzés megint búcsút inteni mindenkinek. Mert ugye először, amikor mentem, akkor még nem tudtam, hogy hová megyek, mi lesz ott, kik lesznek, milyen lesz. Természetes módon tele voltam várakozással és izgalommal. De most tudom, hogy hová megyek, kik vannak ott, már semmi nem lesz új. Nagyon örülök neki, hogy újra találkozok majd a többiekkel, de rossz, hogy itt kell hagynom a szentesi kispajtásokat. Már bepakoltam a bőröndöt, és irtó súlyos lett, mókás lesz Szófiában cűgölni.
Tudjátok, hogy mi volt a legjobb itthon? Találkozni a kórustársakkal. Közéjük tartozni a legjobb, mert ők mind olyan aranyosak. Mindenki olyan nagyon más, és úgy szeretem őket. És hogy mi volt a legrosszabb? Elköszönni mindenkitől. Bár persze tudom, hogy december közepén újra találkozunk, de most még egy kicsit távolinak látom.
Bolgár életem első harmada irtó jó volt, de akkor még ott volt velem Rossi is, most meg már nincs. Azért remélem, hogy a második harmad is olyan jó lesz majd, vagy még jobb. Az angyalokba vetett hitem sosem gyengül, csak erősödik, így most is pontosan tudom, hogy velem lesznek, és vigyáznak rám. A nagypapám csillagát pedig a szófiai ablakomból és pontosan úgy látom, mint itthon, mert Tata mindig velem van, és bárhol is legyek Ő vigyáz rám, ebben biztos vagyok.
A következő három és fél hónapra konkrét terveim vannak. Van egy ötletem, amit jó lenne megvalósítani, de ehhez nagyon sok mindent el kell olvasnom, mivel semmit nem tudok még a témáról. Egyfajta új vállalkozásban gondolkodom lovakkal, de fogalmam nincs, hogy hogyan tudnám megvalósítani. Meg van mondjuk egy másik tervem is, amiben gyerekekkel szeretnék foglalkozni. Majd idővel kikristályosodik, hogy mi lesz a jövőben. Minden esetre jó volt haza jönni, mert új ötletekkel felpakolva megyek vissza.
Jó volt titeket látni, vigyázzatok nagyon magatokra! Decemberben találkozunk! Pusziii
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése