furát álmodtam ...

Olyan furát álmodtam, hogy álomfejtő legyen, aki ezt kibogozza. Szerencsére elég sok mindenre emlékszem, így gyors le is írom, hogy ne felejtsem el. Szóval az első rész, amire emlékszem, hogy kint vagyunk valami iskola udvaron, vagy legalábbis nekem annak tűnt. Ott két fiúval beszélgettem, akik nem voltak magyarok, valami nemzetközi hókamóka lehetett. Aztán be kellett menni egy terembe, ahol össze-vissza voltak  a székek. Ott leültünk, de annak ellenére, hogy a foglalkozás elkezdődött, mi tovább folytattuk a beszélgetést. Aztán egyszer csak ránkszólt Sznezsi, aki a kis főnököm itt Bulgáriában, majd mondott valamit, de nem figyeltünk rá, és visszakérdeztem, de csak annyi volt, hogy jó lesz-e az, ha mi hárman együtt leszünk egy csoportban, plusz még hozzánk jön egy lány, mert négyes csoportokban kell majd dolgozni. Mondtam neki, hogy persze, jó lesz. Aztán kiderült, hogy a szünet alatt, amíg mi jól elidétlenkedtünk, addig fel kellett volna készülni egy feladatra, mert mindenkinek írni kellett egy rövid horror történetet, aminek előadásában a csapattársak segíthetnek. Ám hoppá, mi ekkor eszméltünk rá a fiúkkal, hogy nem is csináltunk semmi, még ötletünk sincsen. Ekkor kaptunk egy-egy lap 8x8 cm-es világos zöld post-it lapocskát, hogy írjuk le a tervünket. De nekem nem volt elég, és szerettem volna még egy lapot, de már nem volt üres. Na mindegy, miközben pár emberke előadta a művét, addig én gondolkodtam, hogy mit is adjak elő. Szóval megírtam a történetemet, ami arról szólt, hogy volt egy jó tanuló lány, aki este imádkozott, hogy sikerüljön minden vizsgája, meg jó eredményei legyenek, az isten meg visszaválaszolt neki, hogy minden jó lesz, csak ne veszítse el a fejét. Aztán a lány elmegy aludni, és jön három zombi – megkértem a három csapattársamat, hogy legyenek ők a zombik – akik megtámadják és levágják a fejét. De aztán felriad, és rájön, hogy csak álmodta. Hú atyám, az álombeli énemnek idétlen gondolatai voltak. Na szóval azon idegeskedtünk, hogy nehogy sorra kerüljünk. Közben ott volt a középiskolai volt osztályfőnököm, ő is tartott előadást a horror történetéről, de nekem nem tetszett. Aztán kézfeltartással lájkoltuk, hogy kinek tetszett, és valaki felírta a táblára a pontokat. Szerencsére kicsöngettek, és nem jutottunk sorra. Ez volt aznap az utolsó óránk, de még egy kicsit ott maradtunk beszélgetni. Ott volt Fekete Feri, aki általános iskola 6. osztályában bukott le hozzánk, de 7.-ben el is ment magántanulónak, szóval nagy szerepe nem volt az életemben, de mégis benne volt az álmomban. Arról panaszkodott nekem, hogy milyen bonyolult házi feladatott kapott angolból, mert egy fogalmazást kell írni következő órára. Megkérdeztem, hogy ki az angol tanára, és mondta, hogy Nelli, aki itt Szófiában a Magyar Intézetben dolgozik. Én meg elkezdtem irigykedni, hogy milyen jó neki, hogy Nelli a tanárnője. Aztán ott ült előttem Csizmadia Márti, aki középiskolában volt osztálytársam, és őt is megkérdeztem, hogy ki az angol tanára, de valami ismeretlen női nevet mondott. Na mindegy, aztán elindultunk kifelé – de ez olyan hely volt, ahol a valóságban még sosem jártam. Lépcsős épület volt, és ahogy kijöttünk, még volt ott 4 vagy 5 lépcsőfok kint is. Aztán egyszer csak ott termett Kajtár Erika, aki szintén középiskolai osztálytársam, megfogta a kezem, és azt mondta, hogy a vállalkozást mindenképp folytassam, mert a pályázatírás az nagyon jó. Majd elindultunk haza, de egy sarki épületnél, ahol pirosas bordós téglafal volt ő balra akart menni, én pedig egyenesen. Mondta, hogy ő a vasút állomásra megy, én  meg mondtam, hogy végül is mehetek vele. De azt mondta, hogy inkább ő jön arra velem. Szóval mentünk tovább együtt, és egyszer csak ott voltunk Szentesen a Rákóczi és a Vörösmarty utca sarkán, ahol balkéz felől elkezdett felénk rohanni egy hatalmas, olyan medveölő kutya. Fekete, és sötét barnás volt a szőre. De szerencsére csak elfutott mellettünk, mert valamit üldözött. Aztán eltünt Erika, de hirtelen volt egy kutyám. Szerintem valami keverék lehetett, világos zsemle színű és fehér volt, hosszúkás orral, és tudott beszélni, vagyis értettem, amit mondott. Akartunk menekülni, mert a nagy kutya visszafordult felénk. Csak mutatni szerettem volna az én kutyámnak, hogy merre menjünk, és az meg megharapta a jobb kezemet, valamivel a csuklóm felett. De szerencsére téli kabát volt rajtam, így csak kicsit sérült meg, nem vérzett, csak nagyon fájt. Aztán bocsánatot kért a kutya. De közben meg jött a másik, és a földön találtam egy jó hosszú kb. 3-4 méteres nyírfa ágat, és azzal rávágtam a nagy kutyára, és mint egy porcellán szobor darabokra hullott. Ezután mentem nyugodtan haza, de ekkor már egy 16-18 év körüli néger fiú lettem, kék színű kantáros farmem nadrág volt rajtam, meg valami világos színű ing, vagy felső. Ahogy oda értem az otthonunkhoz, ami kint volt a pusztában, valami tanya-féle lehetett láttam, hogy ott volt az álombéli nagyapám, keresztapám és még egy munkás ember. Volt pár hatalmas fólia, amiből terelték ki a csikréket, kacsákat és pulykákat, mert rühesség támadta meg őket, és petróleummal le kellett mindet permetezni. A nagyapa állt baloldalon a fóliánál, elől meg a kerítésnél a keresztapa és a munkás ember. De láttam, hogy pár méterrel odébb, ahol búza, vagy tritikálé kezdett nőni, nem tudom pontosan, mert nem láttam jól, de mindegy valami szántóföld volt, ahol már nőtt a termés, ott állt egy hatalmas medve egy kengurúval. A tyúkokat és a többi állatot el kellett terelni mellettük. Az álombeli keresztapám mondta a tyúkoknak, hogy ne féljenek, ez a medve nem akarja őket bántani, és az állatok mentek is szépen sorban. Aztán meg őzek is elvonultak a maci mellett, de azok is féltek. Ekkor már a kenguru eltűnt, és én ott álltam a kerítésnél, és azon goldolkoztam, hogy hogyan lehetnek ők a rokonaim, ha én néger vagyok, ők meg fehér bőrűek. Aztán nekem is mennem kellett arra a medve felé, és nagyapám mondta, hogy nem kell félni tőle, mert nem akar bántani. Hát én féltem, aztán elkezdett jönni felém a medve, és a nagy karmos mancsát végighúzta rajtam, és ekkor a nagyapám fogott valami nagy husángot, és odavágott a medvének, és ekkor felébredtem. Hát nem tudom, hogy ki tudja ezt értelmezni, de sok sikert hozzá :)