2011. november 3., csütörtök

Magyar Intézet - számomra te vagy itt az otthon!

Nem tudom azt pontosan elmagyarázni, hogy mennyire jó ez, de valahogy messze az otthontól van egy kicsi Magyarország. Egy hely, ahol a legaranyosabb emberek közösségét találhatod meg, egy hely, ahol mindenki boldog, szeretik a munkájukat, és egyszerűen csak jó velük lenni, jó része lenni egy kicsit a munkájuknak, beszélgetni velük, tanulni tőlük. Nekem azt hiszem ők jelentik itt a családomat. Azért érzem úgy, hogy minden csütörtökön haza megyek oda, mert szeretem őket, és azt hiszem ők is engem, vagyis remélem, én úgy érzem. Szvetli bácsi minden nap olyan örömmel fogad, hogy már csak ezért érdemes oda bemenni. Nagyon szeretek vele beszélgetni, mert mókás bácsi. Aztán megyek fel az emeletre, és ott van Nelli, aki egyszerűen csak egy angyal. Nincs olyan ember a földön, akinek ne segítene. Akármikor megyek oda, és akármit kérek tőle, mindig segít nekem, bármiről is legyen szó. Annyira pozitív ember, és olyan jó kisugárzása van. Olyan igazi anyuka, nagyon szerencsés a kisfia, hogy ilyen anyukája van. Ő az az ember, akivel ha egy szobában vagy egyszerűen nem érzed, hogy bármi rossz lenne, mert annyira megnyugtató személyiség. Szeretem a Nellit. Ott van Dóra, aki az új titkárnő, csak múlt héten jött, de nagyon kis aranyos. Szeretem az ilyen embereket, akik mindig mosolyognak, pozitívan néznek a világra. Bár igazán sajnálom, hogy Szandra elment, és talán nem is fogom még fel, mert még úgy érzem, hogy itt van, pedig már nincs is, de annak nagyon örülök, hogy Dóra jött a helyére. Kraszi nagyon mókás, olyan kis vicces. Ránézel, és olyan teljesen más az amit látsz, és az aki ő valójában. Minden héten tanít nekem új szavakat, és mindenfélében próbál segíteni. Jajj, és persze az igazgató bácsi, őt is nagyon szeretem. Jó, persze nyilván vele nem beszélgetek úgy, mint a többiekkel, de vele is szoktam beszélgetni, és annyira nagyon jó az az érzés, hogy megérkezek csütörtökön reggel, és mindig örül nekem. Ma, ahogy odaértem bent voltam Nelli szobájában, és elment az ajtó előtt igazgató bácsi, és meglátott, és rögtön visszafordult, és mondta: "Jajj, megjött végre a mosolygósom!" Tudjátok, hogy milyen jó érzés ezt hallani? Belépni valahová, ahol örömmel fogadnak áááá nagyon jóóó. Annyira szeretek ott lenni, szeretlek benneteket!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése