2011. november 14., hétfő

vidám lelked pille szárnyon messze szállhat héthatáron

Nem tudom azt mondani, hogy itt bármi is rossz, vagy hogy nagyon hiányoznak emberek, vagy dolgok otthonról, de mégis valahogy a távolság sokkal értékesebbé tesz minden szót. Itt minden kis levél, vagy üzenet, ami Szentesről jön számomra olyan nagy boldogságot okoz, mintha tényleg találkoznék veletek, mintha ott lennék. Minden szóval, amit nekem írtok, úgy érzem, hogy a lelkemet simítjátok meg, és a napom fényesebb lesz általatok. Konkrétan most azért olyan jó, mert Mónival értekezünk facebook-on, és ettől felvidámodok. Bár amúgy is jó kedvem van, de mégis olyan jó, hogy veletek magyarul beszélhetek. Igazából az hiányzik, hogy valakinek elmondjak minden kis marhaságot, amik igazából tök lényegtelen dolgok, csak apróságok, amik boldoggá tesznek, vagy épp nem, vagy bármi ami történik olyan jó valakivel megosztani. Jó, mondjuk Sznezsivel szoktunk beszélgetni, de angolul nem olyan mint magyarul.

Tisztára már rá vagyok pörögve a brüsszeli kirándulásra. Jövő héten megyek vááá. Csak ma délután láttam a neten, hogy van Brüsszel kártya, ami magába foglalja a múzeum belépőket és a tömegközlekedési eszközök használatát. Na most a héten szépen tervet készítek, térképen lecsekkolom, hogy mi hol van, hogy ne vesztegessek időt azzal, hogy ide-oda utazgatok, hanem szépen logikusan felépített tervvel a kezemben érkezek oda. Ma beszéltem Rossival skype-on, vagyis írtam, de mindegy, az ugyanaz majdnem. Annyira nagyon nagyon nagyon jó lesz újra találkozni vele. Úgy szeretem őt, de tényleg, itt a második anyukám volt, és jó lesz újra látni.

Ma kaptam levelet a Télapótól, annyira jó volt, meg is mutattam gyorsan Sznezsinek. Szeretem a Télapót, írtam neki, és azt írta, hogy örül neki, hogy hallott rólam, és a manói már intézkednek.

Vettem bolgár mesekönyvet, az a címe, hogy 100 klasszikus mese. Remélem, hogy pár hónap múlva már rendesen fogom érteni. Egyenlőre még ott tartok, hogy azokat a meséket, aminél van kép, és rájövök, hogy milyen mese, és ismerem magyarul, azt elolvasom, és nyilván azt értem is, mert tudom, hogy miről szól. Szeretem ezt a két mesekönyvet. Olyan jó volt kinyitni, mert éreztem az új könyv illatát. Óh, már milyen régen éreztem ezt, talán utoljára a főiskolán, amikor a szemeszter elején új tankönyveket vettünk. Jó érzés kinyitni egy új könyvet, amit még senki nem olvasott, elolvasni belőle a betűket amik segítségével a tudás beléd száll, csodás.

Ma délután kiszaladtam a vasútállomásra érdeklődni a vonatról, mert decemberben vonattal szeretnék haza menni. Egyrészt nem akarok busszal menni, mivel állati hosszú volt az út, és a busz nem a legkényelmesebb, másrészt pedig a hóban nem merek busszal utazni, mert olyan sok baleset történik mostanában, és a vonatot télen biztonságosabbnak tartom. A néni beszélt angolul, ami igazán meglepő, és még nagyon segítőkész is volt, és nagyon aranyos. Na a lényeg az, hogy télen csak heti egyszer megy vonat Szófia és Budapest között, de azt most még nem tudta megmondani, hogy decemberben hogyan megy majd. Azt mondta, hogy utazás előtt menjek el 1-2 héttel jegyet venni és érdeklődni, bár mindegy is, nem ezért mentem, hanem azért, hogy megkérdezzem, hogy a jegy kb. mennyibe fog kerülni, hogy úgy mégis tudjam, hogy mennyit kell megspórolni, nehogy aztán itt ragadjak karácsonyra, mert nem lesz pénzem jegyre. Aranyos nemzetközi jegypénztáros néni volt.

Hétvégén megyek koncerteskedni :) ahhahaaa

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése