Kezemben a levél, a szavak halmaza... már nem érzem a hiányodat, m'ért menjek haza?

Olyan jó érzés volt, mikor megláttam, hogy Editke írt levelet. Szeretem, ha valaki ír, annyira jó, hogy az író fél gondolatai a szavakon át az én gondolataimba költöznek. Olyan, mintha együtt lennénk, pedig idő és tér választ el bennünket. A szavak papírra vetett ölelések, melyeket ha felolvasol a lelkedet simogatják. Másrészt ez a levél rádöbbentett arra, hogy mennyire nagyon lusta vagyok, és nem foglalkoztam veletek :( bocsánat, de ha jól belegondolok augusztus óta, mióta visszajöttem, senkinek nem írtam e-mailt, senkinek, aki fontos. Csak lényegtelen dolgokról kellett leveleznem, az egyesületnek pályázatokat írni, és hasonlók. Egyetlen ember, akinek írtam párszor a volt kis munkatársam, Laci volt. Na jó, most ezen változtatunk, és ígérem, hogy egy héten belül írok mindegyikőtöknek. Ha kapsz egy e-mail, akkor azt jelenti, hogy fontos vagy :) hát persze, hogy fontosak vagytok, csak valahogy olyan, mintha kezdene az idő kicsúszni a kezemből. Most olyan sok minden van, amit csinálunk, hogy valahogy olyan érzésem van, hogy nem elég 24 óra egy napból. Meg aztán most mintha nem is hiányoznátok ... vagy mi van ... mert ha úgy vesszük, akkor ez jó, hiszen azt jelenti, hogy jól érzem itt magam, de másrészről meg ennyire birka lennék, hogy elfelejtelek benneteket csak azért, mert most új bandás társaim vannak. Húha kezdek magamtól félni :) máskor nem ilyen voltam. Persze-persze, mindenki változik, csak fura, hogy nem hiányoztok. Miért nem, amikor szeretlek benneteket??? Egyébként remekül érzem magam, valahogy olyan minden jó. Reggelente süt a nap, szeretem a munkámat, szeretem a munkatársaimat, és azt csinálhatok, ami csak jól esik. A legjobban most főzni szeretek és sütni, irtóra tetszik, hogy új ételeket alkotok, a lakótársam meg nagyon örül neki, mivel ő nem tud főzni. Tegnap kézműveskedős napot tartottunk, elmentünk venni festéket, meg pár kelléket, aztán Lera elkeztdtt egy modellhajót összerakni, én meg hungarocellből csináltam fenyődíszeket, majd felfűzöm, lefényképezem, és akkor láthatjátok ti is. Aztán mikor megvettem tegnap a bérletemet rájöttem, hogy egy hónap múlva már jön a Télapó. Bár Bulgáriában nem ismerik, nálunk nincs Télapó, náluk karácsonykor jön, de nem baj, mert idén majd kapnak tőlem valamit, és rájönnek, hogy milyen jó is a Télapó. Jó, hogy beszélünk róla, mert el kéne küldenem neki a levelemet, hogy még időben megkapja. Sokkal jobban szeretem a télapót, mint a karácsonyt, nem tudom miért, de olyan jó :) Voltam vásárolgatni is, vettem játékokat a kicsiknek, de most el vagyok szegényedve, meg aztán meg kell spórolnom a novemberi pénzemet, mivel már csak 18 nap és repülök Brüsszelbe ááááááááá de zsír lesz, alig várom már. Belgium drága ország, de muszáj oda elmennem, hogy lássam az Európa Parlamentet. Már lecsekkoltam a neten, hogy mikor van nyitva tartás meg minden, ez a legfontosabb, amit ott látni szeretnék. Meg aztán jó lenne belga csokit is enni. Aztán már hirtelen mindjárt december lesz. Gyorsan telik az idő, nagyon gyorsan, és kicsit ijesztő, hogy már 6 hónap eltelt, félúton járok, és fogalmam nincs, hogy mit csinálok 6 hónap múlva ... hamarosan el kéne gondolkodnom a jövőmön... vagy elmegyek a templomba, megkérdezem, hátha az istenke elmondja, hogy mit akar velem kezdeni, és főleg jó lenne tudni, hogy melyik országban. De mindegy, addig van még sok idő, meg decemberben, ha találkozunk majd kitaláltok nekem valamit a jövőre vonatkozóan. Bár a templomba mindenképp el kéne mennem, hogy beszéljek az angyalokkal, mert Mami nagyon beteg, és ez nagyon nem jó érzés. Minden este felhív anya, hogy egy kicsit beszéljek mamival, mert nagyon rosszul van, és ki tudja .... és ez elég rossz érzés. De azt mondta mami, hogy ha hallja a hangomat, akkor jobban lesz, azt mondta, ha beszélhet velem, akkor meggyógyul. Ott kéne lennem, nem pedig itt, ott volna a helyem :( Jajj angyalkák nem is tudom, hogy mi lenne a jobb neki, ha elmenne hozzátok, és ott újra együtt lehetne tatával, de akkor itt hagyja a gyerekeit, unokáit. Vagy ha itt marad, de beteg szegény. Én önző vagyok, és azt szeretném maradjon még, maradjon még sokáig, hogy majd a kezébe foghassa a dédunokáit, hogy lássa, ahogy Brigi és Robi nagyra nő, hogy még ülhessek mellette, és simogathassam a kezét, és elmesélje nekem a hülye sorozatait, és elpanaszkodja, hogy milyen rossz volt az ebéd az otthonban. Szeretem a nagymamámat, nagyon szeretem őt! Nekem még szükségem van rá, még nem hagyhat el...
De az életben mindennek van kezdete és vége, és ezt tudom én is, és nem gondolok addig rosszra, amíg nem muszáj. Szóval mami azt szereti, ha vidám vagyok, így nem is foglalkozok tovább most szomorú dolgokkal. Jajj, képzeljétek el milyen rubik kockát találtam? Fényképeset, volt három fajta: kutyás, macskás, és lovas. Kutyásat vettem, persze rögtök ki is kellett próbálni. Aha csakhogy ezzel volt némi gáz, mivel sokkal nehezebb kirakni, mint a normális rubik kockát, mert a közepe valahogy sehogy nem állt jól. Nem is értettem, hogy hogy lehet, de hát valahogy volt eredetiben, tehát ki kell tudnom rakni. Már kezdett felidegelni, mire rájöttem, hogy + lépéseket kellett beleépítenem, és a végén pedig egy új mozdulatsort, mert különben a közép kockák miatt sehogy sem lehet kirakni. Minden esetre jól elszórakoztatott délután, és miatta odaégettem a szezámmagos rudacskáimat. Pedig leültem a sütő elé, hogy nehogy elfelejtsem kivenni, de a kocka nem akart rendesen viselkedni, és a cuccos kicsit megfekult :) de azért jó lett így is.
Mostanában elég sokat tanultam bolgárt, Lerától kaptam pár fájlt, amiben vannak feladatok, meg nyelvtani rész is, és sokkal érthetőbb, mint az én könyvem. Próbálok leveleket is bolgárul írni a főnökömnek, a mentoromnak és a Magyar Intézetbe, csakhát nem olyan könnyű, ráadásul Sznezsi meg kinevet, mert nem helyesen írok dolgokat :( de kit érdekel, a lényeg, hogy értik, hogy mit szeretnék. Szeretném összeszedni magam, és a következő hat hónapban szorgalmasabban tanulni, mert így nem tudok normálisan bolgárul, és addig kell tanulnom, amíg itt vagyok, mert anyanyelvi környezetben könnyebb.