Ez vagyok, és vállalom,
Nincsen teher vállamon.
Sosem voltam feltörő,
Kis faluból felnövő,
Másokon átgázoló,
Irányító elnyomó.
Szabad lelkem elsuhan,
Árkon-bokron át iran.
E világban nem élek,
Álmaim közt mesélek.
Csillagokkal szárnyalok,
Fellegen megágyazok.
Kedvem tarja nevetek,
Vagy a fűben heverek.
Nem vethetnek engem zárba,
Nem köthetnek egy rabláncra.
Szabadságom végtelen,
Öröm benne lételem.
Országhatár nem szab gátat,
Meghódítok minden tájat.
Anyaföldnek minden cseppje
Szeretet az én szívembe'.
Napsütés és égi könnyek
Könnyen mennek, könnyen jönnek.
Mondhatod, hogy álmodó,
Fura vagyok, lázadó.
Semmivel nem törődő,
Kalandozó kis költő,
Kinek álma végtelen,
Elérni ezt képtelen.
Lenézhetsz, és megvethetsz,
De soha meg nem ismerhetsz.
Elhagyhatsz és megbánthatsz,
De szomorúnak nem láthatsz.
Mindenem elveheted,
De lelkem velem temeted.
Kérdezz meg, és felelek.
Kérdéseid remekek.
Kérj tőlem és adok neked,
Sosem mondanék rá nemet.
Szólj, ha kellek, s ott vagyok.
Hozzád nyomban indulok.
De ne ítélj, míg nem ismersz!
Hozzám szólni nem is mersz.
Véleményt alkotni róalm
Nem lehet csupán egy szóban.
Nem tudhatod, hogy ki vagyok,
E világban miért lakok.
Talán meg nem szólalok,
Hangomat tán nem hallod.
De ne a szemeddel nézz kérlek!
Lelked hallja én mesémet!
Ne megértsd, hogy ki vagyok,
Érezd azt, mit adhatok.
Lásd bennem, mit nem lát senki!
Gyere velem útra kelni!
Egyedül ne kelljen menni,
Tudjak valakinek hinni.
Szárnyra kelni, messze szállni,
Boldogságban térdig járni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése