Hatalmas változások mennek végbe az időjárásban. Múlt hét elején még
hűvös volt, és kabátban jártam reggelente dolgozni. Majd a hét második felére
az idő egyre jobbra fordult, és már a kabátot reggel is otthon lehetett hagyni.
Aztán a hétvégén hirtelen annyira jó idő, és szikrázó napsütés lett, hogy
pólóban és rövidnadrágban voltunk, sőt még le is égett az arcunk. Ma reggel
pedig ismét hűvöskés volt, 9 fok, így újra elő kellett venni a kabátot. Elvileg
még két napig van lehülés, eső, borongós idő, de utána újra itt az igazi
tavasz, ami igazán jó, hiszen a következő hétvégén újra 20 fok fölött lesz a
hőmérő higanyszála, vagyis lehet hegyet mászni.
Ez a hétvége igencsak jóra sikerült. Bár szombaton kicist felhős volt az
ég, de jó idő volt, meleg volt, amikor már csak póló kell, ezért elmentem
kirándulni egyet, de azért nem túl messze, csak megnéztem a városnak egy olyan
részét, amit nem igazán ismerek. Utána jöttek hozzám a kis magyar önkéntes
barátaim, majd együtt mentünk el a couch surfing monthly meeting-re, ahol még
számos másik barátommal találkoztunk. 5-en voltunk magyarok, de egy csomó
bolgár barátom/ismerősöm is eljött. Összesen kb. 30-40 ember lehetett. Volt
spanyol, lengyel, francia, kóreai, litván, magyar, bolgár... szóval voltunk
sokfélék. Kb. egy órát beszélgettem egy litván sráccal, aki már pénteken
megkért, hogy majd vigyem körbe a városban, mert most jár itt először, szóval
vele beszélgettem kicsit, és megbeszéltük, hogy vasárnap délelőtt megmutatom
neki a látnivalókat. Azért mókás, hogy idegenként én tartok másoknak
idegenvezetést :) De egyébként Enikővel és Tamással töltöttem időm nagy részét.
Nagyon jót beszélgettünk, olyan volt, mintha mindenkiből kifogyhatatlan
történetáradat kezdett volna felszínre törni. Éjfélkor már az összes ember haza
ment, és már csak mi hárman maradtunk. Ja, egyébként egy ír golf kocsmában
voltunk. Aztán már 1 óra lett, és nekünk már nagyon úgy tűnt, hogy lassan be
akarnak zárni,mert már az összes pincér csak a pultot támasztotta, de nem
szóltak nekünk, hogy "helló, kívül tágasabb" szóval mi maradtunk, de
végül 1 órakor úgy döntöttünk, hogy inkább eljövünk onnan.
Persze vasárnap reggel igen kellemetlenül érintett az érzés, hogy fel kell
kelnem, mert az újdonsült kis litván ismerősömet körbe kell vezetnem a
városban. De hát ilyen rendes vagyok :P és segítek másokon. Mivel több, mint 3
óra sétálás, és beszélgetés után kezdtem unni a társaságát, ráadásul rémes
angol tudással rendelkezett, és felét nem is lehetett érteni annak, amit
mondani akart, ezért mondtam neki, hogy nekem most már dolgom van - ami nem
volt teljesen igaz, de már nem volt kedvem több időt városnézéssel tölteni.
Szóval fél 1 után mondtam neki, hogy szevasz, menjél dolgodra, és leheveredtem
az NDK melletti park egyik padjára, mert kicsit elfáradtam. Alig telt el pár
perc, és csatlakozott hozzám Enikő is. Együtt ebédeltünk, megetettük a
galambokat, elmentünk a nagy parkba, rollereztünk, sétálgattunk, beszélgettünk,
és nagyon jó volt a fél napot egy magyar társaságában tölteni, és csak magyarul
beszélni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése