Városnézés a helyes srácokkal :)

Tudjátok, hogy milyen nehéz volt oda felmászni?

Annyira szép a háttér, hát nem? Srácok mindenfelé.

Az egyik kis kedvenc <3

Másik kis kedvenc <3 Ő lesz a férjem, csak még nem tud róla :P
Annyira jó ötlet volt Sofia Tour-ra menni :)

Dörög és villámlik, a napsütés hiányzik...

Villámlik és mennydörög,
Az ég sötétjében mély hang hörög.
A monoton színt egy fény töri át
Lila színben pompázik a világ.

Lila és rózsaszín lesz az ég,
Amikor a villám a színre lép.
Lesújt és nem áll meg soha már,
Az eső lesz az úr, s vele itt az ár.

Nem számít már az ég, s a nap,
Ha a sötét uralja a négy falat.
Nem mehetsz ki, mert ott már az ár,
Bent pedig csak a reménység vár.

Bízol benne, hogy vége lesz hamar,
S elmegy a felhő, mi téged zavar.
De soha nem tudni, mikor jön másik,
Amitől a világ majd újra elázik.

Senki nem várja, mégis jön a villám,
Megint az égre fest egy új színt már.
A világűr határát átszelve lépked,
Alkotva az égre egy varázsos képet.

Lehet, hogy szép a kép, amit nézel,
De biztos, hogy igaz az, amit érzel?
Mert a villám lehet, nagyon szép csoda,
De hatalma? -Mint az Isten ostora.

Ne hidd el csak azt, mit a szemed lát,
Keress értelmet az értelmetlenen át.
Fejtsd meg a rejtélyt, találd meg a kincset,
A világ kapujához leld meg a kilincset.

Kérdezd a felhőt, kérdezd az eget,
Villámok szárnyán járj be sok helyet!
Örülj a szépnek, a rosszat javítsd,
Tiszteld az erőst, a gyengét tanítsd!

Judit az újságban :) Köszönet Над-nak érte

van új lakótársam, hiányzik Rossi, szeretlek Lyulin

Szombaton megérkezett Lera, ő lesz az új lakótársam 6 hónapig. Nagyon örülök neki, hogy végre nem vagyok már egyedül, mert internet és lakótárs nélkül az élet nem volt ám annyira jó. Mindig olyan csend volt este, és csak azt éreztem, hogy hiányzik sok minden. De most már jó lesz, mert végre van új bandás társam. A hétvégén voltunk új lakást keresni, de Bulgáriában ami jónak számít az Magyarországon a putris szint közelében van, így természetes volt, hogy sem nekem, sem az amerikai önkéntesnek nem tetszett. Aztán mondtam nekik, hogy nézzék már ugyan meg azt, amiben most lakom, mert bár igaz, hogy nem a központban van, de annyira nagyon szép. Minden új benne, az összes gép, a bútorok, és olyan otthon illata van az egésznek. Én nagyon jól érezem magam ott, szeretem azt a lakást, és a lakás is szeret engem. Szóval most nagyon boldog vagyok, mert végül is nem kell elhagynom Lyulint :) legalábbis most nem, mert 6 hónapra megkötöttük a szerződést, és ez annyira de nagyon jóóóó. Vasárnap együtt töltöttük az egész napot Kathy-val, Steli-vel, Lera-val. Tök jó volt, bandázkodtunk, meg ökörködtünk a metrón, kb. 10 éves kisgyereknek éreztem magam.
Tegnap találkoztam Bilyana-val. Mentem át a zebrán a bíróság előtt, és láttam, valaki integet, meg mosolyok, de ki gondolta volna, hogy nekem? Hiszen ez hatalmas város, és nem olyan egyszerű ismerősökkel összefutni, mint mondjuk Szentesen, ahol minden 10 percben találkozik az ember valakivel. Szóval találkoztunk, és beszélgettünk. Ő is Lyulinban lakik, úgyhogy megbeszéltük, hogy nekünk együtt kéne bandáznunk, tök király lenne.
Egyetlen egy dolog van, ami rossz, hogy Rossi nincs itt, és ő hiányzik nekem. Nélküle nem olyan az élet Szófiában, mint előtte. De az élet ilyen, mindig változik, ezért nagyon fontos, hogy minden egyes percet használjunk ki, és értékeljük azokat az embereket, akik értékesek. Rossit szeretem, mert nagyon jó és szép lelke van. Bárcsak ő lenne a nővérem, elcserélném a bátyámat rá.
Ma tök jó volt, vittük át Lera cuccait hozzám, és a sofőr csak bolgárul beszélt, de tök jót elbeszélgettem vele, amíg vártunk rájuk, hogy lehozzák a cókmókot. Annyira király, hogy már bárkivel tudok bolgárul beszélgetni. Aztán jött a főbérlő, a felesége, meg szerencsére megint jött a 4 éves kislányuk is. Velük tök jót lehet bandázni, igazán aranyos emberek. A csaj tök fasza csaj, annyira egy stílusúak vagyunk, jókat szoktam vele beszélgetni. A fickó csak bolgárul tud, így vele kevesebbet beszélek, de nagyon kis szimpi. A kiscsaj meg veszett király, fél órán keresztül rohangáltunk a lakásban körbe körbe, át az erkélyen, a másik szobába, bújócskáztunk és fogócskáztunk, szeretem ezt a kislányt. Szeretem a lakás bácsit is, meg a feleségét is, nagyon jó kis család. Ez hiányzik, hogy csak játszhassak valakivel, mint otthon Robival és Brigivel. Szerintem nekem ez a szintem, amin jól érzem magam, ettől jó kedvem lesz.
Aztán most bejöttem az irodába, hogy tudjak netezni, és itt meg egy e-mail várt Évikétől, amitől csak még jobb lett a kedvem. Szóval most nagyon király minden.
Szeretlek Szóóófiaaa

Everything gonna be alright!!!

Nem tudhatja senki más,
Hogy mi van a lelkedben.
Ki a választ tudja,
Te vagy az egyetlen.

Bármi is történjen
Az életed során.
Haladsz az utadon
Az ösvényed nyomán.

Jönnek majd sorra
Jó dolgok és rosszak.
De túlélsz majd mindent,
Mit az élet elébed hozhat.

Miért van így?
Elárulom neked.
Bármi is történjen,
Téged sok ember szeret.

Ezért van, hogy soha
Nem lesz semmi bajod.
Mert mindig melletted lesz
Egy védő angyalod.

Ha úgy érzed, hogy túl sok
Problémád van reggel.
Hagyd, hogy teljen el a nap,
S holnap majd új nap kel.

Nem kell minden gondot
Egy nap megoldani.
Nem kell oly sok terhet
A válladon hordani.

Nem számít, hogy mások
Mit mondanak neked.
Nem számít, hogy a világ
Mit vár el majd Tőled.

Egyetlen a fontos,
Hogy jól érezd magad.
Nem számít, hogy kivel,
S nem számít, hogy hol vagy.

Boldogan kelj reggel,
Boldog legyél este.
Hisz tudod, szép a világ,
Napfénnyel van festve.

Minden egyes ember
Egy csodás kis lélek.
S Te hatalmas csoda vagy,
Én így ismerlek Téged.

Olyan szép a lelked,
Mint a bársony felhő.
Mely az esti égen
A csillagok közt fent nő.

Nem kell soha félned,
Attól, hogy nehéz az élet.
Ez csupán egy játék.
Benne kezdet és végzet.

Az a legfontosabb,
Hogy élvezd a játékot.
Úgy éld az életed,
Hogy ne láss sok árnyékot.

Csak a fényre figyelj,
Csak a jót vedd észre.
Menj a virágos mezőre,
Menj ki tarka rétre.

Keress egy pillangót,
S Te is repülj vele.
Színes szárnyán járd be
A világot vele.

Látod, hogy milyen szép?
Látod, a csodás képet?
Az emberek ezrei
Tisztelnek, szeretnek Téged.

Így bármi is történjen
Veled most vagy máskor.
Sosem leszel egyedül,
Csak légy nagyon bátor.

Akinek oly nagy a szíve,
Mint amilyen neked.
Soha nem kell féljen,
Mert a világ van veled.

Bármi baj is legyen,
Egyedül sosem leszel.
Minden pillanatban
A lelkemben itt vagy velem.

Nézz előre bátran,
Tiéd ez egész élet.
Csak azt tedd, amit szeretsz,
S élvezd a léted!

Szeretlek Terike ♥

Hiányoztok szentesi énekes pajtások :(

Haza akarok menni

Azt hiszem, hiányzik Magyarország. Vagyis nem maga az ország, hanem úgy minden. Robika tegnap nagyon cuki volt, mikor skype-on beszéltünk, úgy vár már haza, és olyan rossz mindig azt mondtani neki, hogy nem megyek. Ha rajtam múlna, akkor mennék, csak egy-két hétre, azt hiszem jó lenne. A két kis tökmag már biztos nőtt, bár Roberto azt mondta nekem szomorúan, hogy „Hiába minden, én még mindig kicsi vagyok. Sosem növök meg?” Annyira kis drága, és mennyire rossz lehet neki, és mégis olyan kis vidám, tele élettel. Azt hiszem nagyon sok ember példát vehetne róla. Szeretném megölelgetni a két kistestvéremet. Most.

Mivel otthon nincs internet, ezért behoztam ide a gépemet, mert azon van pár doksi, amire szükségem volt, de valahogy sehogyan sem akart működni rajta a net, már többen is próbáltuk a beállításokat átbabrálni, de meg kell, hogy állapítsam, nem vagyunk egy informatikus zsenik. Aztán miután már mindent össze-vissza nyomkodtam, elkezdtem a google-ben keresgetni, és annyira ügyes vagyok, hogy sikerült megcsinálni, hogy automatikusan keresse az IP és DNS címet. Hú, úgy megörültem magamnak :) mégsem vagyok teljesen sülttök.

Olyan túlzottan nincs mit csinálnom, úgyhogy unalmamban képeket szerkesztettem, mindenfélét, mindenkinek. Most pedig várom a bolgár tanárnénimet, elvileg órám van vele, aztán majd kiderül, hogy ideér-e.

Tegnap délután tök jó volt. Munka után mentem a plázába plázáskodni, mert volt egy kis időm, mert úgy volt, hogy találkozok Kalina-val, akivel egy képzésen voltam együtt, ő bolgár, de most Hollandiában él, és látta, hogy én Bulgáriában vagyok, és tegnap érekezett Szófiába, úgyhogy beszéltünk telefonon, hogy találkoznunk kéne. De aztán csak nem jött össze, mert dolga volt, de a héten remélem sikerül összefutnunk, jó lenne újra látni. Na szóval a plázában találkoztam Lora-val, ő egy kislány a hétvégi képzésről, tök zsír volt, beszélgettünk, aztán jöttem ki a plázából, hogy induljak a központ felé, és ott meg Laska jött szembe az anyukájával. Ahogy meglátott felboldogult, és megölelgetett, beszélgettem kicsit velük, aztán mentek vásárolni. Szeretem Laska-t, nagy kis aranyos.

Elmentünk megnézni egy lakást, amit találtak, hát jobb lett volna nem látni. Komolyan mondom, ez valami szörnyű. A fürőszoba büdös és fekete penész van mindenfelé. Van egy szoba amiben van egy szerkény és egy ágy, és semmi más. Se íróasztal, se szék, se semmi. Van egy másik szoba, ami tör üres, de tök üres, sem ágy, sem szekrény, sem szék, sem íróasztal, sem semmi. A konyhában nincs sütő, nincs mikró, van egy hordozható kiránduló sütő, nincs fagyasztó, csak egy pici hűtő. Szerencsére, ahogy visszaértünk pont megérkezett a főnök, mondtam neki, hogy én oda be nem költözök az biztos, ha menni kell onnan, amit most nagyon szeretek, akkor már normális helyre menjek, vagy ha nem, akkor hazaköltözök Magyarországra, de én ilyen szar helyen biztos nem lakok. Plusz a 16. emeleten van, ami az utolsó, ráadásul sarki lakás, és nincs központi fűtés sem. Na most mindjárt írok egy e-mailt a kis koordinátoromnak, hogy tudjon róla, hogy mi a helyzet. Jajj istenem angyalok, intézzétek el légyszi, hogy itt maradhassak, ahol most vagyok, vagy ha menni kell, akkor jó hely legyen. Köszike :)

Látod a napot, csak nem éred el. Ott van tudod, de mégsem hiszed el.

Elmesélem nektek, hogy hányféle koldussal találkoztam Szófiában.

-Van a csendben kéregető, aki ül az utcán, vagy fekszik, vagy fejet hajt előtted, semmit nem szól, csak tartja a markát, vagy a kis dobozkáját, vagy egy poharat, és bízik az emberek jóakaratában. Velük nincs semmi bajom, mert nem zavarnak másokat.

-Van a nagyon lompos és ráadásul nyomulós, aki megszólít minden embert az utcán, és kér egy kis aprót. Őket nem szeretem, egy idő után rém idegesítőek tudnak lenni.

-Van a kreatív, aki énekel, verset mondd, vagy ha esetleg van valamilyen hangszere, akkor azon játszik. Őket szeretem, mert szórakoztatóak.

-Van a kukából élő, aki személyesen emberektől nem kér semmit, és önmagát és emberi méltóságát legyőzve a fennmaradása érdekében kénytelen más szemetéből élni. Nem egyszer láttam, ahogy kiveszik az ételmaradékot a kukából, és úgy falják, mint aki soha nem evett. Valószínűleg nem is sokat esznek. Szófia nagy város, itt rengeteg ember él csupán mások szemetéből. Nem csak élelmiszerre gondolok, hanem mindenfélét kidobnak az emberek, amiből a barnább bőrűek üzletet csinálnak.

-Van a vidám, aki annak ellenére, hogy az utcán él, meg tudja őrizni a jókedvét. Vagy egy csöves barátom, a NDK melletti parkban lakik az egyik bokor alatt. Együtt szoktunk madarat etetni. Jófej kisember, csak kár, hogy nagyon gyér a bolgár tudásom, így a vele való kommunikáció egy bizonyos szint után megrekedt.

-Van az élelmes, aki leszedi az utcáról az orgonát, meg a virágokat, meg más gazokat, és egy leváért cserébe ad neked, holott ez mindenkinek ingyen van. De azért őket értékelem, mert ők legalább próbálnak valamit adni, és nem csak kapni szeretnének. Van egy nagyon aranyos néni, mindig a bíróság környékén van, a kezében teljesen elhervadt gazokkal, és mindig könyörög nekem, hogy „Kislány vegyél egy virágot”. Ezt a nénit szeretem.

Eddig ezt a hatféle hajléktalant véltem felfedezni, de lehet, hogy van több is.

Tegnap kimentem este a Lidl-be vásárolni. A parkolóban játszott egy roma kisfiú, egy másikkal. Kb. 6-7 éves lehetett. Bár a tegnapi nap elég meleg volt, de délután vihar lett, és egész hűvös szél fújt, kicsit fáztam is. Ezen a kisfiún csak egy alsónadrág volt, az egyik lábán egy zöld, a másikon egy kék zokni, és a lábánál jóval nagyobb rózsaszín papucsot viselt. Irtó koszos volt, egy adta retek volt az egész gyerek. Egy kidobott pet palackkal fociztak a másik kifiúval. Belegondoltam, hogy szerencsétlennek milyen élete lesz. Ki tudja, hogy fog-e valaha iskolába járni, lesz-e lehetősége, hogy dolgozzon. Aki ilyen gyökerekkel rendelkezik, mint ő nem sok esélyt kap az életben, és erről ő nem tehet, mert ő csak egy kisgyerek. Szerintem a kisebb városokban jobban odafigyelnek az elhanyagolt gyerekekre, de itt, másfél millió ember között számos gyerek van, akiből semmi nem lesz. Nem tudom, hogy fog-e valaha megváltozni a világ, hogy azok az emberek, akiknek van rá pénze fognak-e erre áldozni, hogy ne értelmetlen életek után jussanak mások a sírba, hogy legyen mindenkinek lehetősége teremteni valami újat, adni valamit a világnak, mégha az csak egy picinyke dolog is.

építsd a jövőt a gyerekeken át, meglátod sokkal szebb lesz a világ :)

Annyira nagyon jó hétvége volt :) egy csomó kisgyerekkel, fiatallal voltunk, akik mennek ifjúsági cserére, és felkészítő tréninget tartottunk nekik. Újra ifjúsági cserén éreztem magam, nagyon nagyon jó volt!!!

 Összeült a nyári réten
Sok kis pajtás, idegen.
S haza mentek második nap
Szeretetben közösen.

Kezdetben csak beszélgettek,
Majd játszottak és nevettek.
Tanultak és szórakoztak,
Figyeltek és fejlődtek.

Mindannyian mások voltak,
De nyitottak és kedvesek.
Összefogva egy csapatként
Külföldre majd elmennek.

Franciák közé megy néhány,
Belgiumba a többi.
Megnézni, hogy a nagy világ
A bolgárokból mit hoz ki.

Ifjúsági cserén szépen
A helyüket majd megállják.
Mert a CVS irodában
A képzésünket kiállták.

Örülök, hogy ott lehettem,
S velük voltam két napot.
Sikeres utat nektek,
Élményekben gazdagot!

Szeretlek Editke, köszönöm, hogy írtál ♥

Egyedül a lakás, üresek a falak, elment már ki itt élt, csak az emlék marad

Ma reggel végleg elutazott a lakótársam, mert véget ért az ő EVS-e. Átadta a kulcsokat, felvette a hátizsákját, és azt hiszem, hogy örökre búcsút intettünk egymásnak. Nem hiszem, hogy valaha az életben még látni fogjuk egymást. Azért sírni biztos nem fogok utána. Nem volt a kedvenc lakótársam, de legalább volt, és nem voltam egyedül. Elvileg ma érkezett volna az új önkéntes Amerikából, de némi problémái akadtak a papirokkal, így csak pár hét múlva fog jönni. Szerencsére július végéig itt maradhatok ebben a lakásban, bárcsak soha nem kéne innen elköltözni. A mai napom azzal fog telni, hogy Anne után takarítok, mert annyi szemetet halmozott fel, hogy nem is hiszitek el, és önmagát nem meghazuttolva természetesen mind itthagyta. Szóval jó pár fordulót meg kell tennem a 12. emeletről, mire mindent lehordok a kukához. A mosogatót is tele hagyta szutykos edényekkel, mint mindig. Meg egy csomó motyóját itt hagyta, nem tudom, hogy minek, amikor két héten belül én is költözök, a saját cókmókom egy részét is ki kell selejteznem, az ő sok limlomja csak plusz gond nekem. Viszon azzal, hogy elment visszavitte a szervezetéhez a tepsiket, így sütit nem tudok csinálni sajnos. De legalább mostantól rend lesz a lakásban. Bár azért lehet, hogy azt mondanám, hogy inkább legyen rendetlenség, és ne legyek egyedül, minthogy rend legyen, de ne legyen lakótársam. Valamelyikőtök igazán jöhetne Szentesről Szófiába nyaralni két hétre, csak hogy ne legyek egyedül.

Azért kicsit rossz érzésem van amiatt, hogy el kell majd költözni, az meg főleg rossz, hogy nem is találnak lakást, és emiatt bizonytalanság érzetem van. De valami majd csak lesz. Tegnap éjszaka viszont több, mint egy órát beszélgettem a mentorommal, ami igazán jó volt. Szeretem Laska-t, mert ő figyel rám. Mindig megkérdezi, hogy mi történt velem, van-e valami baj, vagy minden rendben, és ez annyira jó. Mert ha otthon van az ember a családjával, akkor természetes, hogy mindent elmondunk, mert van, aki meghallgat. De itt hazamegyek, és nincs senki. Viszont Laska és Rossi nagyon aranyosak, őket tényleg érdekli, hogy mi van velem, nagyon szeretem őket.

Ma reggel volt bolgár órám, a harmadik. Jajj, olyan nehéz a bolgár nyelvtan. Mondtam is a tanárnénimnek, hogy engem aztán nem érdekel az igék ragozása, mert most épp a tárgyas esetet vettük. Engem csak az alapszavak érdekelnek, mert ha azokat megértem, és azokat el tudom mondani, akkor már jó. Nem akarok én nyelvész lenni, csak tudjak elboldogulni, ahhoz meg ezt a rengeteg baromságot el ne képzeljék, hogy meg fogom tanulni. Na meg a marhaság azzal, hogy az összes szó vagy nőnemű, vagy hímnemű vagy semleges nemű ... ez is de mekkora egy felesleges dolog. Fogalmam nincs, hogy melyik tárgy fiú, melyik meg lány, melyik meg semmi, ebben semmi logika nincs, és az összes melléknévnek három fajtája van, minden szót kétszer kell magtanulni mert tök más, ha lányra vonatkozik, és tök más, ha fiúra, és itt a gyerekeket tárgynak kell tekinteni, és semleges nemben kell róluk beszélni. Nem tudom, hogy ki az, aki ezt így kitalálta, de rosszul tette. Egyetlen jó dolog van ebben a nyelvben, hogy cirill betűkkel írnak, és ez nagyon tetszik, mert olyan más, olyan különleges.

Képzeljétek el, hogy péntek este utaztam haza a metrón. Két megállóval az enyém előtt felszállt egy srác, akin látszódott, hogy totál nincs képben, én először azt hittem, hogy csak részeg. A metrón hármas ülések vannak, az egyik szélén egy csajszi ült, a másik szélén meg én. Elindult a dezorientált srác felénk, és leült közénk, de úgy, hogy lényegében ráesett a másik lányra. Aztán meg elkezdett hozzá beszélni, de úgy, hogy totál belemászott az arcába. Szegény lány, nem tudott hová nézni, már tök kellemetlenül kezdte érezni magát. A srác kezében volt valami szórólap, valamelyik boltnak az újsága, és azzal kezdte csapkodni a lányt. Aztán meg elkezdte bökdösni az oldalát, erre a csaj felállt, és odament az ajtóhoz, majd Zapoden Parkban le is szállt. Ekkor már rájöttem, hogy a srác ragasztót szívott, mivel olyan iszonyatosan erős ragasztó szaga volt, hogy ilyet még nem éreztem, és a bal kezében ott volt a kis nejlonzacsi, benne a cuccal. Aztán mivel a csaj felállt, erre elkezdett hozzám beszélni, persze nem értettem belőle semmit. Megértően mosolyogtam rá, nekem mókás volt a szitu. Aztán elkezdte nekem mutogatni a szórólapot, aminek az elején egy fiatal lány, és egy félmeztelen srác állt. Annyit értettem a mondandójából, hogy rettentően mókásnak találta, hogy a fiún nincs póló, és hogy látszanak az izmai. - Mellesleg tényleg helyes gyerek volt a képen, nagyon szépen kidolgozott felső testtel. - Aztán közeledtünk Lyulinhoz, úgyhogy elindultam az ajtó felé, mielőtt mélyebb kapcsolatot alakítanék ki kis szipós barátommal :P aztán ahogy felálltam, elővette a kis zacsiját, és mélyeket szippantott a ragasztóból. A vele szemben ülő ülésen lévő idős bácsi teljes meg nem értéssel nézte, hogy ugyan mi baja van ennek a gyereknek. Erre a srác, mikor észrevette, hogy a bácsi meredten bámulta, valamit elkezdett magyarázni a bácsinak, utána szétnyitotta a szórólapot, és a lap mögé bújva folytatta, de úgy, hogy két másodpercenként kitekintett a papír mögül, hogy figyeli-e a bácsi. Aztán sajnos nem láttam tovább a műsort, mivel leszálltam.

Szombat reggel kóruspróba volt, mint mindig. Először csak hatan voltunk, de szerencsére az én szólamomból volt egy másik lány is. Énekeltünk, meg minden, de valami gáz lehetett az előadásunkkal, mert a tanárnéni nagyon mérges volt, és elkezdett kiabálni velünk. De úgy isten igazából kiabált, még szerencse, hogy nem értettem belőle semmit. Nekem olyan ijesztő, ha valaki mérges, és kiabál, meg ilyenek, most ennek örültem, hogy nem tudtam, mit mond. Viszont jövő héten kedden is menni kell próbára. Remélem, ügyesebbek leszünk. Ének után volt egy gyors ebéd, és mentünk az állatkertbe Zsanival és Borisszal. Zsani egy magyar lány, aki pár hete költözött ki Szófiába. Múlt héten találkoztunk a Jazz fesztiválon. Olyan jó érzés, hogy van itt más is, most már nem vagyok egyedül. Az állatkert nagyon jó volt, szeretek állatkertbe járni. Rengeteg állat volt, képeket a facebook-on találtok. Bocsánat, de most igazán lusta vagyok ide is felrakni, úgyhogy amelyikőtöknek nincs facebook-ja, attól elnézést kérek.

Ma vasárnap van, sajnos ma be kellett menni az irodába. Annyi minden mást lehetne csinálni, de mindegy, ha menni kell, hát menni kell. Alapjában véve jó volt, mert beszélgettünk, az ifjúsági cserék vezetőinek meeting-je volt. De azért tudtam volna mást is csinálni.

Irtó meleg van, tegnap is meg lehetett rohadni, és ma sem jobb a helyzet. Tegnap 36 fok volt árnyékban, szerintem ma is kb. ugyanennyi van. A szobában is hőség van, hiába nyitok ki minden ajtót és ablakot, ezen semmi nem segít. El kéne mennem boltba is, de egyszerűen képtelennek érzem magam arra, hogy kimenjek a házból. Azon gondolkoztam, hogy palacsintát sütök, csak akkor még melegebb lesz, na ezt még meggondolom...

Évike írt, Évike írt, Évike írt :)

Jajj, most olyan jó. Ti nem hiszitek el otthonról, hogy mennyire jó érzés az, ha valakitől Szentesről kapok egy e-mailt. Mert itt olyan, mintha elveszett volna a teljes eddigi életem, és csupán ezek az e-mail-ek jelentik a kapcsot Szófia és Szentes között. Itt nem tudok rólatok semmit, azt sem tudom, hogy jól vagytok-e, vagy bármi. De ma jó nagyon. Szeretlek Évike ♥

Szegény Нели beteg :(

Gyógyulj meg Neli,
soha ne légy beteg!
A Magyar Intézetben nélküled
üresek a hetek.

Szeretném, hogy gyorsan
jobban légy, ha lehet.
Mosolygó arcodon
csillogjon a szemed.

Remélem, az angyalok
most is veled lesznek.
S tarisznyájukban neked
egészséget visznek.

Holnap már jól leszel,
nem lesz semmi bajod.
Minden betegséged
a hátad mögött hagyod.

Szeretném, hogy így legyen,
mert hiányzol nekünk.
Nélküled a világban
nem teljes az életünk.

Gyógyulj meg Neli,
soha nem légy beteg!
Így küldöm most minden
jókívánságom Neked.

Nem tudom… :)

Lehet valaki boldog attól, ha kap egy levelet, vagy többet facebook-on? Nem tudom, hogy most mit is érzek. Jó kedvem van, nagyon, és mindez csak azért, mert írsz nekem? Lehetek attól ennyire vidám, vagy nem is a levél csinálja, hanem a múlt, és a hozzád kötődő emlékeim, az, amit te jelentettél/ vagy jelentesz nekem? Most kicsit meg vagyok zavarodva. Nem is tudom, hogy mi lenne a legjobb, ha itt lennél, és akkor tudnám pontosan, hogy mit is érzek; vagy jó az, hogy távol vagy, mert ami bennem van az csak a képzeletem szüleménye? ÁÁÁ most nem tudom, hogy mi van, vagy már magamat sem ismerem? Jajj istenem, valami okos kis barátnőmmel beszélnem kéne. Jajj miért vagytok olyan távol mikor szükségem lenne rátok? Szerintem tiszta gyagya vagyok, de most olyan jó :) mert boldog vagyok :)

♫ ♪ How can I keep from singing... ♫ ♪

Jajj, annyira nagyon nagyon nagyon jó a kórustársakkal lenni. Irtó cuki emberek, és úgy érzem, szeretnek engem. Van három csajszi, akiket igazán szeretek közülük, mindig beszélgetnek velem, segítenek sokat. Megkeresik, hogy épp melyik kottát kell elővenni, segítenek elolvasni a cirill betűket, és mindent fordítanak nekem. Kóruspróba után odamentem a tanárnénihez, hogy megkérdezzem tőle, elhozhatnám-e a kottákat, mivel annyira sok új dal van egyszerre, hogy ennyit nem tudok megjegyezni. Elvileg nem lehetne, de megengedte, hogy elhozzam, remélem lesz időm majd a Magyar Intézetben, hogy a zongora mellett gyakoroljak egy kicsit. Képzeljétek, mit mondott? Azt mondta, hogy nagyon gyorsan tanulok, és nagyon ügyes vagyok, mert több dal is van, amit már tudok, így úgy gondolta, hogy elvinne egy egyhetes zenei fesztiválra Szerbiába :) csak előtte még meg kell kérdeznie a szervezőket, hogy nem lenne-e gond, ha eggyel többen érkeznének. Mivel már korábban leadta a névsort, és le van foglalva a szállás és a kaja is. Nem kéne csak útiköltséget fizetni, és ott lennénk egy teljes hetet együtt az egész kórussal a sok cuki bandás társammal. Júúú de nagyon jó lenne.

Azt el is felejtettem mondani, hogy kedden este voltam az Operában. Nagyon élveztem, korábban soha nem voltam még operában. A Szegedi Balett előadásában néztük az Unisolot, Beethoven IX. Szinfóniájára. Egy nagyon látványos, mozgalmas, impulzív alkotás volt tele fényeffektekkel, változatos kompozíciókkal. Bár számomra Beethoven zenéje kicsit mást jelentett, mint amit itt tánc formájában láttam, nekem sokkal komolyabb értelme volt ennek a zenének. Ebben az előadásban inkább vicces, szórakoztató vonalat képviseltek, ami számomra kissé eltért a zene mondanivalójától. Mondjuk balettnek semmiképpen nem nevezném, csak modern táncnak mindazt, amit előadtak. Az is igaz, hogy a tánc mondanivalóját nem igazán sikerült megértenem, és kérdeztem több embert, hogy számukra világos volt-e, hogy miről is szólt a darab, de egyetlen egy ember, nem csak fiatal, idősebb sem tudta elmondani, hogy mit is akartak nekünk bemutatni. Szóval nem bennem van a hiba, hanem egyszerűen senkinek nem jött át, hogy miről szólt. Mindezek ellenére egy fantasztikus előadás, tényleg nagyon látványos és szép darab, én nagyon élveztem, és mindenkinek tetszett. Telt ház volt, és annyi sok ember. Olyan jó érzés volt, hogy ez a sok nép mind a magyarok előadása miatt jött, örültem, hogy magyar vagyok.

Csütörtökön találkoztam Rossi-val, jajj annyira nagyon jó volt. Épp a Magyar Intézetben voltam. Csak azt írom, hogy voltam, nem pedig dolgoztam, mivel az ég világon semmi nem volt, amit tudtam volna segíteni, szóval a napomat a portás bácsival töltöttem, ami mindig nagyon jó, sokat beszélgetünk. Ráadásul még két matracot is szereztünk, ami igazán mókás történet. Láttuk a nagy üvegablakon keresztül, hogy két nő cipel nagy nehezen két tök új matracot, amin még a fólia is rajta van. Erre mondja Szvetli bácsi, hogy ezek meg mit csinálnak, csak nem a kukához viszik. Menjünk gyorsan utánuk, hátha ki akarják dobni. Na az ő szájából ez a menjünk gyorsan elég mókás, mivel annyira lassan tud mozogni, mint egy csiga. Rém cuki bácsi, de már nagyon öreg, és tényleg nagyon lassú. Szóval 'kiszaladtunk' és kiderült, hogy tényleg ki akarják dobni. Erre mondta, hogy nem hagyjuk tán itt, egyik az enyém, másik a tiéd. Mondtam neki, hogy nem tudok mit kezdeni ezzel a matraccal, bár a szobában elférne, de mégis hogy vinném el a város másik végébe. Azt mondta, akkor majd ő csinál valamit. Szóval Szvetli bácsi és Juditka elkezdett matracot cipelni az utcáról be a Magyar Intézetbe, alig bírtuk becipelni az ajtón :) aztán bevittük a nagy előadóterembe a zongorához, felhívtuk a fiát, de nem tudom, hogy utána mi történt, mert Rossi hívott, úgy megörültem neki. Szeretem őt, de tényleg. Így csak annyi időm marad, hogy elmentem ebédelni Szandrával, tök zsír volt, most ebédeltem először vele. Szandrát is szeretem. Aztán délután Rossi-val voltam. Úgy szeretek vele beszélgetni, mert rajta érzem, hogy tényleg érdekli, hogy mi van velem. Neki elmesélhetek mindent, és igazából nem tudom, hogy miért van, de úgy érzem, hogy megbízhatok benne. Csak egy hónapja ismerem, de mégis úgy érzem, hogy nagyon közel áll hozzám, úgy érzem, hogy rá mindig számíthatok. Egy személyben az anyukám, a nővérem, a barátnőm, segítő angyalom. Csak kevés olyan barátom volt eddig, akiről ugyanezt éreztem, és itt, hogy egyedül vagyok az ő léte, az, hogy tudom, hogy van, számomra nagyon csodás. Bármi is legyen a jövőben, örökké a szívemben fog élni, ott, ahol a többi barátom, és ha semmi más jó nem történik bolgár életem során, csak ennyi, hogy találkoztam vele, már ennyi pont elég, és nem is kell több.

Szombat este Jazz fesztiválon voltam. Hát a zene annyira nem tetszett, talán nem az én stílusom, viszont az jó volt, hogy Szandrával és egy másik magyar lánnyal bandáztunk. Először a színpad közelében nyomultunk, utána kicsit távolabb letelepedtünk, hogy tudjunk beszélgetni. Olyan jó volt magyarul beszélgetni, ez volt az, ami mindeddig hiányzott, hogy beszélgessünk mindenféle dologról. Nem csak nekem hiányzik a szalonna, a savanyú káposzta, az anyukám főztje. Ezek egyszerű dolgok, de az érzés, hogy nem vagyok vele egyedül megnyugtató. Soha nem szerettem a szalonnát, de most annyira jó lenne egy kis darabka. Vagy amiért meg vagyok zavarodva az a marha pörkölt, világ életemben utáltam a pörköltöt, nem tudom miért, most annyira jó lenne. Biztos csak azért, mert nincs, de ha egyszer hazajutok, tutira csak ilyen kajákat eszek. Bár most, ha Szerbiába megyek, akkor elhalasztom a hazautat és csak valamikor szeptemberben látogatom meg kis hazámat. Na előbb utóbb majd kiderül, hogy hogyan is alakul a nyaram. De addig is, míg nem látlak titeket, millió puszi mindenkinek!

Szeretlek Lyulin!

Elvesztettem mindent,

S már nem maradt semmi.

Egyedül hagyott a világ,

Máshol van mindenki.

Elhagytalak Tisza-part,

S most ezt megérdemlem,

Hogy nem lehet otthonom,

Megszokott kis helyem.

Ilyen ez az élet,

Már pontosan tiszta.

Amit mással teszel,

Azt kapod majd vissza.

Barátaim messze vannak,

Hiányoznak nagyon.

S nem tudom, holnaptól

Hol lesz az otthonom.

Harmatcsepp is elment,

Most nincs kivel beszélnem.

Hópehely is messze,

Üres lett a létem.

Míg kis hazámban voltam,

Soha nem költöztem.

Soha nem kellett

Ilyen érzést megélnem.

Harmatcseppet szeretném,

Csak beszélni vele,

Hogy elmondhassam neki,

Mi van a lelkembe’.

Lyulin befogadott,

Otthont adott nekem.

Most el kell hagynom,

Ettől szomorú a kedvem.

Vidám leszek majd holnap,

Hisz Szófiában maradok.

De örülök neki, hogy ma még

Lyulinban allhatok.

Szeretlek majd új szoba,

Új lakás, és új ház.

Új függöny és új ablak,

Új sütő és új gáz.

Nem felejtelek el Lyulin,

Örökké szeretlek.

Köszönöm, hogy befogadtál,

S adtál oly szép életet.

Visszatérek majd még hozzád,

Bárhová is kerülök.

Igérem, hogy a kis padra

A ház elé még leülök.

Megnézem majd ősszel

A sok arany színü levelet,

Ahogy a nap sugarával

Simít rá majd meleget.

Elmegyek majd hideg télen

Megnézni, hogy hófehér

Csillámló takaró alatt

A kiscsigám hogy éldegél.

Visszatérek szép tavasszal

Nyíló orgonabokromhoz,

Amikor a friss fuvallat

Csodás virágillatot hoz.

Nem lehetek többé veled,

Máshol lesz majd otthonom.

De tudom, hogy te megérted,

M’ért kell téged elhagynom.

Kinyitom majd szívem újra,

S szeretem majd új hazám.

De nem felejtem el a múltam,

Nem felejtem el, nem ám!

Elvesztem a szép hegyem ... :(

Juditka most szomorú, mert a leendő új lakótársának a szervezete azt mondta, hogy ez a lakás nem megfelelő, mivel nincs külön konyhánk, hanem a konyha a folyosóba van beépítve, és nekik nem tetszik ez így, hogy nincs étkező, és ezért pár nap múlva el kell költöznöm. Nagyon szerettem ezt a helyet. A szobám igazi otthont adott számomra. A hegy vigyázta az álmomat, míg a hold nézett rám fényes szemével, hogy ne legyek egyedül. Szerettem a szurtos kis liftet, a nagy liftet, a bejárati ajtót, a kis galambot, aki néha az ablakomba szállt. Szerettem a szomszéd néniket és szomszéd bácsikat, akik nagyon aranyosak voltak, és sokat beszélgettek velem. Szerettem, hogy minden ott van egy helyen, a Billa, a Fantastico, a 8-as villamos, a 7-es trolibusz, a metró, a csíkos kis csigák, csöves kutyák, az orgonabokor, a hársfák, a parkom az ortodox templommal, a piac, a másik piac, a fagyi árus bácsi ... jajj, de rossz, hogy ezt mind elveszítem.

Örülnöm kéne, és hálásnak lenni a sorsnak, hogy két szép, felejthetetlen hónapot tölthettem el Lyulin-ban, de nem tudom ezt érezni. Elveszítem azt, ami az egyetlen biztonságérzetet adta számomra Bulgáriában :(

Jó, persze nyilván lesz egy másik lakás, amit most ezerrel keresnek nekem, de nagyon fog hiányozni. Nagyon!!! Nem gondoltam volna, hogy egy szoba miatt fogok sírni, de most ez van. Olyan dolgokon képes vagyok sírni, amin nem is gondolnátok. Mintha az életem egy részét akarnák elvenni tőlem. Pedig ez csak az én birkaságom, hiszen ez a hely sosem volt az enyém, csak a sors megengedte, hogy élvezhessem az életet itt. De szerettem ezt a helyet, és a szobám is szeretett engem. Megjavítottam a függönytartót, és megcsináltam szép dizájnosra a függönyt. A balkon ajtajára függönyt szereltem. Becsavaroztam a kilazult szekrénykilincseket. Vettem új villanykörtét, mert az nem égett. Megszereltem a szoba bejárati ajtajának a kilincsét, amit a lakótársam tönkretett, és volt kedves úgy hagyni. Már itt hagytam a kezem nyomát, és csupán egyetlen hetem van már ebben a szobában, és ez igen is fájó érzés.

Szeretlek lakás, köszönöm, hogy benned lakhattam eddig. Soha nem foglak elfelejteni. Nagyon sajnálom, hogy el kell hagynom Téged, önszántamból sosem tenném.