Elvesztettem mindent,
S már nem maradt semmi.
Egyedül hagyott a világ,
Máshol van mindenki.
Elhagytalak Tisza-part,
S most ezt megérdemlem,
Hogy nem lehet otthonom,
Megszokott kis helyem.
Ilyen ez az élet,
Már pontosan tiszta.
Amit mással teszel,
Azt kapod majd vissza.
Barátaim messze vannak,
Hiányoznak nagyon.
S nem tudom, holnaptól
Hol lesz az otthonom.
Harmatcsepp is elment,
Most nincs kivel beszélnem.
Hópehely is messze,
Üres lett a létem.
Míg kis hazámban voltam,
Soha nem költöztem.
Soha nem kellett
Ilyen érzést megélnem.
Harmatcseppet szeretném,
Csak beszélni vele,
Hogy elmondhassam neki,
Mi van a lelkembe’.
Lyulin befogadott,
Otthont adott nekem.
Most el kell hagynom,
Ettől szomorú a kedvem.
Vidám leszek majd holnap,
Hisz Szófiában maradok.
De örülök neki, hogy ma még
Lyulinban allhatok.
Szeretlek majd új szoba,
Új lakás, és új ház.
Új függöny és új ablak,
Új sütő és új gáz.
Nem felejtelek el Lyulin,
Örökké szeretlek.
Köszönöm, hogy befogadtál,
S adtál oly szép életet.
Visszatérek majd még hozzád,
Bárhová is kerülök.
Igérem, hogy a kis padra
A ház elé még leülök.
Megnézem majd ősszel
A sok arany színü levelet,
Ahogy a nap sugarával
Simít rá majd meleget.
Elmegyek majd hideg télen
Megnézni, hogy hófehér
Csillámló takaró alatt
A kiscsigám hogy éldegél.
Visszatérek szép tavasszal
Nyíló orgonabokromhoz,
Amikor a friss fuvallat
Csodás virágillatot hoz.
Nem lehetek többé veled,
Máshol lesz majd otthonom.
De tudom, hogy te megérted,
M’ért kell téged elhagynom.
Kinyitom majd szívem újra,
S szeretem majd új hazám.
De nem felejtem el a múltam,
Nem felejtem el, nem ám!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése