Juditka most szomorú, mert a leendő új lakótársának a szervezete azt mondta, hogy ez a lakás nem megfelelő, mivel nincs külön konyhánk, hanem a konyha a folyosóba van beépítve, és nekik nem tetszik ez így, hogy nincs étkező, és ezért pár nap múlva el kell költöznöm. Nagyon szerettem ezt a helyet. A szobám igazi otthont adott számomra. A hegy vigyázta az álmomat, míg a hold nézett rám fényes szemével, hogy ne legyek egyedül. Szerettem a szurtos kis liftet, a nagy liftet, a bejárati ajtót, a kis galambot, aki néha az ablakomba szállt. Szerettem a szomszéd néniket és szomszéd bácsikat, akik nagyon aranyosak voltak, és sokat beszélgettek velem. Szerettem, hogy minden ott van egy helyen, a Billa, a Fantastico, a 8-as villamos, a 7-es trolibusz, a metró, a csíkos kis csigák, csöves kutyák, az orgonabokor, a hársfák, a parkom az ortodox templommal, a piac, a másik piac, a fagyi árus bácsi ... jajj, de rossz, hogy ezt mind elveszítem.
Örülnöm kéne, és hálásnak lenni a sorsnak, hogy két szép, felejthetetlen hónapot tölthettem el Lyulin-ban, de nem tudom ezt érezni. Elveszítem azt, ami az egyetlen biztonságérzetet adta számomra Bulgáriában :(
Jó, persze nyilván lesz egy másik lakás, amit most ezerrel keresnek nekem, de nagyon fog hiányozni. Nagyon!!! Nem gondoltam volna, hogy egy szoba miatt fogok sírni, de most ez van. Olyan dolgokon képes vagyok sírni, amin nem is gondolnátok. Mintha az életem egy részét akarnák elvenni tőlem. Pedig ez csak az én birkaságom, hiszen ez a hely sosem volt az enyém, csak a sors megengedte, hogy élvezhessem az életet itt. De szerettem ezt a helyet, és a szobám is szeretett engem. Megjavítottam a függönytartót, és megcsináltam szép dizájnosra a függönyt. A balkon ajtajára függönyt szereltem. Becsavaroztam a kilazult szekrénykilincseket. Vettem új villanykörtét, mert az nem égett. Megszereltem a szoba bejárati ajtajának a kilincsét, amit a lakótársam tönkretett, és volt kedves úgy hagyni. Már itt hagytam a kezem nyomát, és csupán egyetlen hetem van már ebben a szobában, és ez igen is fájó érzés.
Szeretlek lakás, köszönöm, hogy benned lakhattam eddig. Soha nem foglak elfelejteni. Nagyon sajnálom, hogy el kell hagynom Téged, önszántamból sosem tenném.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése