Dörög és villámlik, a napsütés hiányzik...

Villámlik és mennydörög,
Az ég sötétjében mély hang hörög.
A monoton színt egy fény töri át
Lila színben pompázik a világ.

Lila és rózsaszín lesz az ég,
Amikor a villám a színre lép.
Lesújt és nem áll meg soha már,
Az eső lesz az úr, s vele itt az ár.

Nem számít már az ég, s a nap,
Ha a sötét uralja a négy falat.
Nem mehetsz ki, mert ott már az ár,
Bent pedig csak a reménység vár.

Bízol benne, hogy vége lesz hamar,
S elmegy a felhő, mi téged zavar.
De soha nem tudni, mikor jön másik,
Amitől a világ majd újra elázik.

Senki nem várja, mégis jön a villám,
Megint az égre fest egy új színt már.
A világűr határát átszelve lépked,
Alkotva az égre egy varázsos képet.

Lehet, hogy szép a kép, amit nézel,
De biztos, hogy igaz az, amit érzel?
Mert a villám lehet, nagyon szép csoda,
De hatalma? -Mint az Isten ostora.

Ne hidd el csak azt, mit a szemed lát,
Keress értelmet az értelmetlenen át.
Fejtsd meg a rejtélyt, találd meg a kincset,
A világ kapujához leld meg a kilincset.

Kérdezd a felhőt, kérdezd az eget,
Villámok szárnyán járj be sok helyet!
Örülj a szépnek, a rosszat javítsd,
Tiszteld az erőst, a gyengét tanítsd!