Elmesélem nektek, hogy hányféle koldussal találkoztam Szófiában.
-Van a csendben kéregető, aki ül az utcán, vagy fekszik, vagy fejet hajt előtted, semmit nem szól, csak tartja a markát, vagy a kis dobozkáját, vagy egy poharat, és bízik az emberek jóakaratában. Velük nincs semmi bajom, mert nem zavarnak másokat.
-Van a nagyon lompos és ráadásul nyomulós, aki megszólít minden embert az utcán, és kér egy kis aprót. Őket nem szeretem, egy idő után rém idegesítőek tudnak lenni.
-Van a kreatív, aki énekel, verset mondd, vagy ha esetleg van valamilyen hangszere, akkor azon játszik. Őket szeretem, mert szórakoztatóak.
-Van a kukából élő, aki személyesen emberektől nem kér semmit, és önmagát és emberi méltóságát legyőzve a fennmaradása érdekében kénytelen más szemetéből élni. Nem egyszer láttam, ahogy kiveszik az ételmaradékot a kukából, és úgy falják, mint aki soha nem evett. Valószínűleg nem is sokat esznek. Szófia nagy város, itt rengeteg ember él csupán mások szemetéből. Nem csak élelmiszerre gondolok, hanem mindenfélét kidobnak az emberek, amiből a barnább bőrűek üzletet csinálnak.
-Van a vidám, aki annak ellenére, hogy az utcán él, meg tudja őrizni a jókedvét. Vagy egy csöves barátom, a NDK melletti parkban lakik az egyik bokor alatt. Együtt szoktunk madarat etetni. Jófej kisember, csak kár, hogy nagyon gyér a bolgár tudásom, így a vele való kommunikáció egy bizonyos szint után megrekedt.
-Van az élelmes, aki leszedi az utcáról az orgonát, meg a virágokat, meg más gazokat, és egy leváért cserébe ad neked, holott ez mindenkinek ingyen van. De azért őket értékelem, mert ők legalább próbálnak valamit adni, és nem csak kapni szeretnének. Van egy nagyon aranyos néni, mindig a bíróság környékén van, a kezében teljesen elhervadt gazokkal, és mindig könyörög nekem, hogy „Kislány vegyél egy virágot”. Ezt a nénit szeretem.
Eddig ezt a hatféle hajléktalant véltem felfedezni, de lehet, hogy van több is.
Tegnap kimentem este a Lidl-be vásárolni. A parkolóban játszott egy roma kisfiú, egy másikkal. Kb. 6-7 éves lehetett. Bár a tegnapi nap elég meleg volt, de délután vihar lett, és egész hűvös szél fújt, kicsit fáztam is. Ezen a kisfiún csak egy alsónadrág volt, az egyik lábán egy zöld, a másikon egy kék zokni, és a lábánál jóval nagyobb rózsaszín papucsot viselt. Irtó koszos volt, egy adta retek volt az egész gyerek. Egy kidobott pet palackkal fociztak a másik kifiúval. Belegondoltam, hogy szerencsétlennek milyen élete lesz. Ki tudja, hogy fog-e valaha iskolába járni, lesz-e lehetősége, hogy dolgozzon. Aki ilyen gyökerekkel rendelkezik, mint ő nem sok esélyt kap az életben, és erről ő nem tehet, mert ő csak egy kisgyerek. Szerintem a kisebb városokban jobban odafigyelnek az elhanyagolt gyerekekre, de itt, másfél millió ember között számos gyerek van, akiből semmi nem lesz. Nem tudom, hogy fog-e valaha megváltozni a világ, hogy azok az emberek, akiknek van rá pénze fognak-e erre áldozni, hogy ne értelmetlen életek után jussanak mások a sírba, hogy legyen mindenkinek lehetősége teremteni valami újat, adni valamit a világnak, mégha az csak egy picinyke dolog is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése