Ma reggel végleg elutazott a lakótársam, mert véget ért az ő EVS-e. Átadta a kulcsokat, felvette a hátizsákját, és azt hiszem, hogy örökre búcsút intettünk egymásnak. Nem hiszem, hogy valaha az életben még látni fogjuk egymást. Azért sírni biztos nem fogok utána. Nem volt a kedvenc lakótársam, de legalább volt, és nem voltam egyedül. Elvileg ma érkezett volna az új önkéntes Amerikából, de némi problémái akadtak a papirokkal, így csak pár hét múlva fog jönni. Szerencsére július végéig itt maradhatok ebben a lakásban, bárcsak soha nem kéne innen elköltözni. A mai napom azzal fog telni, hogy Anne után takarítok, mert annyi szemetet halmozott fel, hogy nem is hiszitek el, és önmagát nem meghazuttolva természetesen mind itthagyta. Szóval jó pár fordulót meg kell tennem a 12. emeletről, mire mindent lehordok a kukához. A mosogatót is tele hagyta szutykos edényekkel, mint mindig. Meg egy csomó motyóját itt hagyta, nem tudom, hogy minek, amikor két héten belül én is költözök, a saját cókmókom egy részét is ki kell selejteznem, az ő sok limlomja csak plusz gond nekem. Viszon azzal, hogy elment visszavitte a szervezetéhez a tepsiket, így sütit nem tudok csinálni sajnos. De legalább mostantól rend lesz a lakásban. Bár azért lehet, hogy azt mondanám, hogy inkább legyen rendetlenség, és ne legyek egyedül, minthogy rend legyen, de ne legyen lakótársam. Valamelyikőtök igazán jöhetne Szentesről Szófiába nyaralni két hétre, csak hogy ne legyek egyedül.
Azért kicsit rossz érzésem van amiatt, hogy el kell majd költözni, az meg főleg rossz, hogy nem is találnak lakást, és emiatt bizonytalanság érzetem van. De valami majd csak lesz. Tegnap éjszaka viszont több, mint egy órát beszélgettem a mentorommal, ami igazán jó volt. Szeretem Laska-t, mert ő figyel rám. Mindig megkérdezi, hogy mi történt velem, van-e valami baj, vagy minden rendben, és ez annyira jó. Mert ha otthon van az ember a családjával, akkor természetes, hogy mindent elmondunk, mert van, aki meghallgat. De itt hazamegyek, és nincs senki. Viszont Laska és Rossi nagyon aranyosak, őket tényleg érdekli, hogy mi van velem, nagyon szeretem őket.
Ma reggel volt bolgár órám, a harmadik. Jajj, olyan nehéz a bolgár nyelvtan. Mondtam is a tanárnénimnek, hogy engem aztán nem érdekel az igék ragozása, mert most épp a tárgyas esetet vettük. Engem csak az alapszavak érdekelnek, mert ha azokat megértem, és azokat el tudom mondani, akkor már jó. Nem akarok én nyelvész lenni, csak tudjak elboldogulni, ahhoz meg ezt a rengeteg baromságot el ne képzeljék, hogy meg fogom tanulni. Na meg a marhaság azzal, hogy az összes szó vagy nőnemű, vagy hímnemű vagy semleges nemű ... ez is de mekkora egy felesleges dolog. Fogalmam nincs, hogy melyik tárgy fiú, melyik meg lány, melyik meg semmi, ebben semmi logika nincs, és az összes melléknévnek három fajtája van, minden szót kétszer kell magtanulni mert tök más, ha lányra vonatkozik, és tök más, ha fiúra, és itt a gyerekeket tárgynak kell tekinteni, és semleges nemben kell róluk beszélni. Nem tudom, hogy ki az, aki ezt így kitalálta, de rosszul tette. Egyetlen jó dolog van ebben a nyelvben, hogy cirill betűkkel írnak, és ez nagyon tetszik, mert olyan más, olyan különleges.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése