Ma színházaskodtunk Dórival. Jó volt. Vagy inkább úgy is mondhatnám, hogy érdekes. Bár a szövegből túl sok mindent nem értettem, de olyan előadásmód volt, amit még sosem láttam. Egy fiatalokból álló társaság volt. A terem olyan volt, hogy a háttér egy kivetítő volt, mintha moziban lennél, amin voltak valamik végig. Mindkét oldalt, hatalmas fehér lapok fedték a falat, amik mozgathatók voltak. Ezekre digitális effekteket vetítettek, illetve az egyiket amikor kifordították az egy hatalmas tükör volt, és a színészek a színtéren kívül voltak, a tükörből láttuk őket. Mikor vége lett megbeszéltük Dórival, hogy akkor miről is szólt. Számomra a mű az volt, hogy három ember talál egy dobozt, amit kinyit, és ennek a következtében valami fura világok összenyílnak, és megjelenik egy identitászavaros jeti lány, aki bekerül egy másik világba, és ennek a világnak az életét látja különböző helyeken. Volt benne lelki beteg ember, fura professzor, egy süttyürű kisgyerek, rendőrök, és egy bolond nő. Aztán elmondta Dóri, hogy igazából az volt, hogy volt egy anyuka a kisfiával, aki elment a rendőrségre, hogy eltűnt a férje rejtélyes körülmények között. Korábban együtt dolgozott a professzorral, aki fura kísérleteket csinált, és a rendőrök próbáltak utána járni, hogy mi is történhetett. Viszont az nem tudja, hogy miért volt ott a fura jeti lány, vagy mi, mert beazonosítani nem tudtuk. Minden esetre egy új élménnyel gazdagodtunk. Köszönöm Dóri :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése