Mai napom első felét Leo-val töltöttem, ő egy francia srác. Nagyon élvezem a társaságát, olyan jókat szoktunk beszélgetni, és nevetgélni. Hát ha őszinte akarok lenni, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy talán még tetszik is nekem. Nem tudom miért, nem tudnék kiemelni valamit, csak úgy egyben az egész lénye, az életvidámsága, a látásmódja. Na minden esetre most lezsíroztuk, hogy januártól többet fogunk együtt lógni, és ez nem az én ötletem volt (mosoly és boldogság).
Aztán meghívott hozzájuk, ők itt laknak bent a központban, így amikor éjszakákba nyúlóan bandázunk nem kell taxival hazacsattogni, hanem azt mondta, hogy nála mindig lesz helyem. Ja meg az is mondta, hogy milyen jó nekem, mert Szófia szocialista blokk negyedében lakok. Igen, szerintem is jó, és én nagyon szeretem attól függetlenül, hogy szinte mindenki utálja itt Szófiában. De jó hely, igazán jó. Aki nem él ott, nem is tudhatja, hogy milyen érzés. Na szóval megbeszéltük, hogy jön hozzám, én meg majd főzök neki magyar ételeket. Aztán vannak egyéb terveink is, mint például együtt fogunk movie night-okat szervezni, már tisztára rápörögtünk mind a ketten. Meg nemztetközi étel napot. Úgy néz ki, hogy januárban megyünk Starazagora-ba együtt. Aztán megemlítettem neki, hogy én áprilisban tervezek egy ismerjük meg Macedóniát túrát pár barátommal, és valószínűleg ő is jön. Ááá annyira jó. Aztán megölelgettük egymást, és tanítottam neki pár szót, és sajnos mennie kellett, mert előadásuk van, én pedig hamarosan indulok a Magyar Intézetbe, hogy Dórival együtt menjünk az irodába a karácsonyi bulira. :)
Ja, és holnap reggel indulok haza. Kicsit fura, hogy tisztára idegbeteg vagyok, mert még olyan sok mindent kell csinálni és nem szeretnék elfelejteni semmit sem. Este előadás, amin szeretnék bolgárul beszélni a magyar karácsonyi szokásokról, utána pedig bábelőadás. Aztán el ne felejtsem odaadni Laskának, és Sznezsinek az ajándékukat. Éjszaka haza kell menni, össze kell pakolni, készíteni kell valami kaját, Lera ajándékát berejteni valahová. Aztán jó lenne aludni is pár órát. Reggel korán kelni, hogy még ki tudjak mosni, és ágyneműket, ilyesmiket kiteregetni. Taxit hívni bolgárul – még sosem kellett eddig. Aztán 12 – állítólag, gyakorlatban biztos több lesz – órát ülni a buszon. Pesten megkeresni Juditot, aki volt olyan rendes, hogy felajánlotta, hogy alhatok nála. Ezúton is ezer hála és köszönet neki. Péntek reggel eljutni a Nyugatihoz, plázáskodni egy napot, majd este irány Szentes. Huhh, most szívesen ugranék az időban 48 órát, és már szeretnék a Budapest-Szentes vonaton ülni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése