Nem tudom, hogy a Karácsony közelsége, vagy csak maga az élet teszi, de boldog vagyok. Jó érzés másokat szeretni. Semmit nem adunk egymásnak, és semmit nem kapunk a másiktól, de az együtt töltött idő, a lelkünkben élő tiszta szeretet szívből jövő érzés. Jó érzés magyar nyelven beszélni, jó érzés együtt lenni, beszélgetni és nevetgélni. Az együtt töltött órák, vagy napok mindennél többet jelentenek. Az az érzés, hogy szeretsz másokat, és nem vagy egyedül, egyszerűen csodás, és mindennél többet ér. Minden boldog percet igyekszem a szívembe vésni, és örökre megőrizni. Nem tudom, hogy május után itt maradok-e Szófiában, vagy haza megyek Szentesre, de abban biztos vagyok, hogy nem szeretném elveszíteni ezt az életet, ami itt jutott nekem. A barátok szeretete, a csillagok fénye, az esőcseppek zenéje, a napsugár melege, a város illata ... mind-mind azt súgja nekem, hogy ide tartozom. Azt nem tudnám elmagyarázni, hogy miért van, csak egyszerűen így érzem. A héten megkérdezték, hogy mi tetszik Bulgáriában, hogy miért jöttem ide; és erre a kérdésre nem tudok pontos választ adni. Ide jöttem, mert úgy éreztem ide kell jönnöm, és egy az egyben szeretem Bulgáriát minden nehézségével, minden jó és rossz oldalával együtt. Lehet olyan, hogy valaki nem a saját országában találja meg a hazáját? Mert az, hogy otthon vagyok nem egy földrajzi helyhez kötött dolog. Az érzés, hogy otthon vagyok a szívünkben él, és valamiért én ezt itt, Szófiában érzem. Akármennyire is hiányzik néha Magyarország, az anyukám, a kistesóim, a barátaim, mégis úgy érzem, hogy itt a jó nekem, és itt a helyem. Talán tudom is, hogy miért, talán rájöttem valamire. Az életben nem emberekhez ragaszkodunk, nem fontosak tárgyak, vagy megfogható dolgok. Az egyetlen dolog, ami boldoggá tesz bennünket, az a bennünk lévő érzés. Megmagyarázom ezt. Például nem az anyukámat szeretem, hanem az érzést, amit az anyukám iránt érzek, és az érzést, amit tőle kapok. Nem a barátaimat szeretem, hanem azt az érzést, amit ők nyújtanak nekem. Vagyis bárhol a földön megtalálhatom ugyanazt az érzést, amelyek szentesi emberek nyújtanak nekem, így bárhol boldog lehetek. Most olyan emberek vesznek körül, akiket szeretek, és akiktől szeretetet kapok, és talán ezért van, hogy nincsen honvágyam, hogy úgy érzem még legalább egy évet szeretnék itt maradni, mert itt boldog vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése