Ma szerettem volna megvenni a jegyet Magyarországra, vagy legalábbis érdeklődni, hogy mikor, hogy megy a vonat. Aztán a nem túl kedves pénztáros hölgy közölte velem, hogy sztrájk van, és nem adnak el jegyet, nem is járnak a vonatok. Azt tudtam, hogy múlt héten sztrájk volt, de úgy gondoltam, hogy egy hét alatt csak elérték már, amit szerettek volna, és már vége. De úgy tűnik, hogy mégsem. Kérdeztem a nénit, hogy úgy mégis mikor jöhetnék vissza, de azt mondta, hogy nem tudja, csak azt hajtogatta, hogy sztrájk van. Szerettem volna vonattal menni, melynek több oka is van. Egyrészt azért, mert télen biztonságosabbnak tartom a vonatot, mint a buszt, mert ki tudja, hogy mekkora hó lesz. Másrészt pedig a vonat reggel ér Budapestre, és akkor haza tudok onnan menni Szentesre. De lehet, hogy most megint busszal kell menni, ami azt jelent, hogy megint meg kell kérnem valakit, hogy fogadjon be egy éjszakára, mert éjfélkor már nem lehet hazajutni. Hahh, szeretnék vonattal menni, kérlek szépen drága sztrájkoló emberek, hagyjátok abba a jövő hétre, hogy meg tudjam venni a jegyet. Boldog lennék tőle.
Azért kicsit szomorú voltam, mert olyan jó érzés lett volna, ha a kezemben van a jegy, mert akkor már olyan valósabbnak érezném, hogy újra otthon leszek. Elkenődve mászkáltam a városban, de gyorsan felvidámítottam magam. Mivel sem alkoholista, sem drogos nem vagyok, így más utat kerestem a vidámsághoz, és félnapos vásárlás után igazán remek kedvem lett. Kezdődött a gumicsizmámmal. Már nagyon régóta szerettem volna gumicsizmát. Utoljára 9 éves koromban volt, egy nagyon szép, rózsaszín csizma volt egy fókával a talpán. Szóval közel 18 éve vágyom gumicsizmára, hogy újra tapicskolhassak a pocsolyákban. Mivel Bulgáriában nagyon menő gumicsizmába mászkálni, itt rengeteg van minden felé, csak eddig drága volt. De mivel most már tél van, és hideg, így az őszi cuccokat kiárusították, és csupán 10 leva volt. Először egy másikat szerettem volna, de abból csak túl nagyok voltak, így végül az lett, amit legelőször láttam meg. De ezerféle volt a piros pöttyöstől a párduc mintáson át a lila virágosig. Aztán elmentem még jópár boltba, hogy anyának, és keresztanyukámnak vegyek valamit, mert már mindenki másnak megvan minden, de nem találtam semmi jót. Aztán haza indultam, közben még bevágtam egy banyicát. Otthon ledobtam a cuccaimat, és indultam a piacra, hátha ott találok valamit. A liftben nagyon vicces volt. Beszálltam szépen a 12. emeleten, aztán a 10-en beszállt egy fickó - olyan kidobó ember típusú - a barátnőjével és az angol buldog kutyájukkal. B*sszus gondoltam, ez a kutya engem itt mindjárt megesz, dörgölődzött hozzám, meg minden. Ez a kicsi lift volt, mert kettő van itt. A kicsibe két ember fér el kényelmesen, már bent voltunk hárman plusz a kutya. Aztán a 6. emeleten megálltunk, mert jött egy néni. Kicsit meglepődött, mert a kutya azt hitte, hogy már lent vagyunk, és mehet rohangálni, ezért ugrott volna már kifelé. Látni kellett volna a néni arcát :) Aztán gondolkodott pár pillanatig, majd pedig beszállt ő is - kb. 150 kiló lehetett, kicsit sem voltunk zsúfolva a liftben. Majd leértünk, és ekkor a kutya elindult kifelé, mint akit kilőttek volna, de a néni előtte volt, közben a fickót húzta a kutya, az átesett a jószágon, rá a nénire, akit felkent a lépcsőház falára. Ez annyira vicces volt, hogy negyed óra múlva, mikor már a piacra értem, még akkor is ezen rötyögtem magamban.
Vettem tök szupi cuccot. Kovácsolt vas - vagy legalábbis annak néz ki - mécses tartó, olyan, amit a falra kell felrakni, olyan, mint egy faág, szép levelekkel, meg valami csillogóssal van bevonva, és három üveg mécsestartó van hozzá úgy kb. 60-70 cm nagyságú, és nekem nagyon tetszik.
Vettem a piacon mindenféle dolgot, utána meg mentem a Kauflandba, mert szerettem volna szegfűszeget venni, hogy tudjak mézeskalácsot sütni. Na persze ott aztán minden van, de szegfűszeget azt még véletlenül sem találtam, de végül a Fantastico-ban volt. Szóval ebéd után összeállítottam a tésztát, és beraktam a hűtőbe pihenni. Ezalatt hungarocell lapból csináltam ajtódíszt, amit Lerával kis is raktunk a bejárati ajtó külső részére. Én szerettem volna bevinni az irodába, de ő teljesen oda volt, meg vissza, hogy milyen cukit alkottam, és rakjuk ki itthon. Szóval majd csinálok valamit az irodába is.
Hatkor elkezdtem kinyújtani a mézeskalács tésztáját, és csillagokat, szíveket, és kis virágokat szaggattam belőle. Azt senki nem mondta, hogy ez pillanatok alatt kész lesz. Beraktam a sütőbe, és beállítottam a csörgőt rajta 20 percre, hát mondom, annyi biztos elég lesz. Közben elmosogattam, majd elkezdtem csinálni hozzá a fehér cukormázat. Aztán egyszer csak, na mondom ránézek már, kinyitom, és már tök barna volt. Úú mondom, atyám de béna vagyok, itt állok mellette, és megégetem. De nem lett fekete, csak olyan napbarnított :) de az ízén semmit nem változtatott, mert már egy csomót megettem belőle, és szerintem nagyon jó lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése