Magyarország, már csak pár nap, és szívem veled dobog!

Eddig nem tudtam, de most már tudom, hogy milyen boldognak lehet lenni egy kicsi darab papírtól. Persze a lényeg az, hogy milyen papírról van szó. Most számomra a buszjegy Magyarországra. Mivel a kedves MÁV egyáltalán nem küld vonatot, mert elmondásuk szerint nem tudják garantálni a megérkezését Budapestről Szófiába, ezért ebben az évben már nem is lesz vonat. Ami nem is lenne annyira baj, ha eddig nem terveztem volna vonattal utazni. Mert akkor már megvettem volna a buszjegyet, viszont így már csak alig volt néhány hely. Bár számomra a lényeg, hogy nekem volt még hely :) Persze ez esetben be kell csöveskednem valakihez, és nem olyan jó érzés segítséget kérni. Ha lenne rokonom, vagy valami közeli barátom Budapesten, akkor könnyebb lenne, ezért teljes egyszerűséggel úgy gondoltam, hogy a csodálatos facebook-ot fogom használni szundi hely találásra. Hát mit mondjak, jó sok cuccom lesz, ez a karácsony megnehezíti a dolgomat, és most a szó szoros értelmében véve, mert a bőröndöm csak karácsonyi ajándékokkal van tele, és annyira súlyos, hogy jelenleg gőzöm nincs, hogy hogy fogom ezt cűgölni metró állomársa le, metróról fel, trolira fel, troliról le, buszra fel, buszról le, majd Budapesten tömegközlekedés, és jön a pár átszállással vonatozás és Szentesre érkezés. Na majd mindenhol kerítek valami jó kiállású fiatalembert, aki pakolássza nekem a cuccaimat.
12 nap, csak 12 nap és megyek haza, ez a szám annyira kevésnek tűnik, de most mégis olyan távolinak érzem még, most már úgy mennék haza, szeretnék mindenkit megölelgetni sokszor, és persze a karácsonyt is várom. De nem is a karácsony a lényeg, hanem az, hogy találkozhassak azokkal, akiket szeretek. Eddig gyorsan telt az idő, mert minden olyan távoli volt, most pedig, hogy karnyújtásnyira van, annyira szeretném, hogy úgy érzem, nem érem el, és már nem akarok várni, csak szeretnék haza repülni gyorsan, most.