Csodás ez a nap, újra láttam Györgyit!

Minden nap van valami boldogság az életemben, és azt hiszem, hogy már teljesen boldog vagyok, aztán történik valami, ami miatt úgy érzem, hogy még boldogabb lettem, pedig már azt hittem, hogy korábban is az voltam.
Eleve jól érzem magam attól, hogy a munkaidőm minden percét munkával tudom tölteni. Ettől úgy érzem, hogy valami jó dolgot csinálok, ráadásul ennek még látható eredménye is van.

Reggel először nem hagyott nyugodni a tény, hogy a képek fele valamiért nem jó a honlapnak, és addig próbálkoztam a képek átszerkesztésével, mire egy részét sikerült olyanná varázsolni, amit a honlap kis lelke is elfogad. Aztán még kiegészítettem egy pár dologgal a tegnapi négy szállodát, és utána kezdtem csak hozzá az újakhoz. Ma csak hármat csináltam, és az Avalont még nem fejezetem be, de szerintem egészen jót alkotok. Most Vanja volt lent velem ma, mert nagyon sok repülőjegyet kellett foglalni, és a többiek zavarták fent. Ő olyan aranyos, mikor már közeledett ebédidő, akkor mondta, hogy most már kezd értem aggódni, mert még mindig itt ülök. Mondtam, hogy ne aggódjon, csak szerettem volna a Barcelo Royal árait kikalkulálni, és nem szeretem félbehagyni, amit éppen csinálok. Vanja olyan anyuka fajta, aki mindig megkérdezni, hogy hogy vagyok, meg ilyenek. Csináljon-e teát, vagy kérek-e valamit inni… mintha én magatehetetlen lennék. De azért jól esik, hogy törődni próbál velem, csak én nem nagyon hagyom. :)

Aztán következett a nap legjobb része, mert munka után egyből indultam a Magyar Intézetbe. Ó, ha tudnátok, hogy milyen csodás hely az. A világon, az egész nagy világon nincsen ennél tökéletesebb hely. Az UKI boldogságot ad mindenkinek. Nagyon szeretem őket. Ahogy betoppantam, kicsit meglepődtem, mert Szvetli bácsi nem volt ott, sem lent, sem fent, nem tudtam, hogy mi törpénhetett, hiszen ő mindig ott ül. Aztán mentem be a folyosón, és Györgyi pont kilépett az ajtaján. Annyira de nagyon szeretem a Györgyit! Ha senki más nem dolgozna ott rajta kívül, akkor is nagyon szeretnék oda járni. Azért nagyon szeretem a Nellit, Szvetli bácsit is! Csak az a kár, hogy Szandra és Dóri már nincsenek ott. Pedig velük volt teljes és tökéletes az a hely. De mindegy is, mert most boldog vagyok, mert örülök, hogy újra láttam Györgyit. Bárcsak több idő lett volna, de mennie kellett sajnos. De boldogsággal tölt el, hogy ma megölelgetett, és tudom, hogy május 20-ig itt vagyok azon emberek közelében, akiket szeretek.

S a mai nap meglepetése is Györgyitől származik. Képzeljétek el, hogy van Szófiában egy új magyar EVS önkéntes lány. Ma délután 1-kor volt már bent, de mondták neki, hogy 4 óra után én is jövök, és ha tud, akkor jöjjön vissza. Így is lett, így Juditkának lett egy új EVS bandás társa. Nesze neked bolgár National Agency, még válaszra sem méltattak, amikor megkérdeztem tőlük, hogy van-e magyar önkéntes most itt. Hát most megtaláltam én magam, nem szorulok rá a segítségükre. :P
Jó volt nagyon beszélgetni vele, még csak most érkezett, és természetes módon nem sok mindent tud. De mivel bekeveredett a Magyar Intézetbe, innentől kezdve jó kezekben van. Beszélgettünk minden féléről, nagyon kis aranyos. Biztosan sokat fogunk még együtt bandázni. Annyira jó, amikor aranyos új kispajtásokkal hoz össze a sors. Eszelős jó érzés úgy lenni külföldön, hogy a saját nemzetedből találkozol valakivel. Ha bele gondolunk, akkor mennyire lenne érdekes az, hogy otthon találkozok bárkivel? Hát nyilván valamennyire mindenki érdekes, de attól, hogy más országban vagyunk, a helyzet teljesen megváltozik. Mert itt mi alkotunk egy közösséget, és minél többen vagyunk, annál jobb érzés, hiszen tudjuk, hogy van kire számítani, és nem vagyunk egyedül. Órákig beszélgettünk, és ez olyan jó érzés nekem.

Aztán haza jöttem, és mit látok a facebook-on? Renike írt! Alapvetően minden helyzetben nagyon tudok örülni annak, ha valaki ír nekem, vagy csak küld pár sort. De ilyenkor, amikor külföldön vagyok, akkor még inkább fontossá válik minden egyes magyar szó a távol lévő barátoktól. Ti, akik otthon vagytok, nem tudhatjátok, hogy mennyire szükség van egy egy szóra, egy egy levélre tőletek. Mert legyünk akármilyen országban, akárhány új baráttal körülvéve, soha nem felejtjük el azokat, akik távol vannak tőlünk. Soha! És akármilyen jó, vagy éppen rossz napunk van, egy baráti levél nagyon sokat ér. Szeretlek Renike, és nagy ölelést küldök neked a fagyos orosz messzeségbe:

Szeretem a mai napot! Olyan boldogságos, olyan nagyon szeretek most itt lenni. Szeretlek élet!