Szép az élet!

Öröm és boldogság van. Nagyon jó napom volt ma.

Reggel először Vanjaval dolgoztam, és képzeljétek el, szállodákat foglaltam. Nyilván, annak, aki ezt csinálja nem túl nagy élvezet, de én még sosem csináltam ilyet másnak, és annyira jó. Mert, ha belegondolok, akkor én döntöm el, hogy mások hová menjenek nyaralni. Mekkora királyság már.

Úgy van, hogy megadja az ügyfél, hogy melyik városba, milyen időpontban, hány napra, kb. milyen árfekvésen akar menni, mi meg keresünk neki szállodákat. Persze egy adott keresésnél legalább 100 megfelelő szálloda van, még akkor is, ha külön kikötik, hogy a város melyik részén, vagy metró állomás mellett legyen, vagy egyéb dolgokat. Aztán mi igazából a képek alapján választunk egyet, kettőt, és igazából maga az utas nem is látja a teljes kínálatot.

De képzeljétek el, nem is gondoltam volna, hogy ha valaki egyénileg foglal szobát, akkor akár háromszoros árat kell fizetnie, mintha rajtunk keresztül. Soha nem gondoltam volna, hogy utazási irodán keresztül foglaljak szállást. Én mindig magamnak intéztem ezeket a dolgokat, egyetlen egy esetben mentem utazási irodával, amikor Görögországba mentünk. De most már látom, hogy érdemes az utazási irodák ajánlatait is figyelembe venni, amikor szállást foglal az ember, hiszen nekik olyan kapcsolataik vannak, amelyek igazán nagy kedvezményeket eredményeznek.

Aztán volt egy kis idő, amikor nem volt mit csinálni, mert Gerinek sok dolga volt, és nem tudta nekem megmutatni, hogy mit kell majd csinálnom. Deszi írt egy e-mailt, hogy miket csináljak, ezért Geri ma megtanította, hogy hogyan kell a honlapot szerkeszteni. Magával a technikai résszel nem túl sok nehézség van, hiszen tudok honlapot szerkeszteni. Inkább csak arra kellett figyelni, hogy mit hogyan kell rápakolni. Mivel a honlapot csak nem rég hozták létre, ezért még kissé üres. Az én feladatom az lesz, hogy majd fel kell töltenem rá a tartalmat. Van egy hatalmas mappánk a szállodákkal, és ebből fogjuk kiválogatni azokat, amelyeket majd szerepeltetünk a weblapon. Ma még igazából konkrétan nem csináltam semmit, mert a Martin gépe nagyon lassú, úgyhogy majd csak holnap a kis főnökünk gépén csinálom meg, ami rám lett osztva, mert Marti gépe szegény annyira lassú, hogy beleőszülök, mire egy lapot megnyit.

A mai munkanapnak volt egy nagyon mókás része. Először is az ajtó nálunk olyan, hogy be kell csengetni, és akkor mi a kamerán keresztül látjuk, hogy ki jött, és kinyitjuk az ajtót. Szerintem, amikor Geri visszajött az ebédből rosszul csukhatta be az ajtót, mert egy futár srác simán be tudott jönni. Utána pedig Deszi és Vanja egyszer csak azt vették észre a kamera képernyőjén, hogy egy fickó megy kifelé az ajtón. Mi egyel fentebbi szinten vagyunk, a földszinten csak mosdó van, és bejárat. Na mindegy, aztán nem foglalkoztunk túlzottan vele. Kicsit később mentem volna pisilni, amikor is láttam, hogy a mosdó ajtaja be van zárva, és nincs benne a kulcs. Nem tudom, hogy milyen meggondolásból, de a mosdó lejáratánál a kulcsot az ajtó külső részében tartjuk, ami eleve rossz ötlet, hiszen bárki bezárhatja az ajtót. Na szóval lényeg a lényeg, hogy valaki bezárta a lejáratot (nem csak wc van lent, hanem egy pince féle helyiség), és hármunknak is pisilni kellett. Aztán Vanja elindult a mellettünk lévő kulcsoshoz, de Deszi elővadászott valahonnan egy pótkulcsot, így aztán mégis csak bejutottunk. Hogy kinek jutott eszébe kulcsot lopni ... nem tudjuk.

Munka után mai napra a CVS irodát terveztem be. Akkora király volt, hogy mind a három kis bandás társam pont bent volt. Pedig elvileg csak Vera lett volna ott, de valamilyen indíttatásból bejött Mira és Katy is. Annak a háznak a bejárati része elég sötét, és ahogy jöttem befelé, akkor kinyitotta Mira az ajtót, és kérdőn szólt, hogy Judiiit? Aztán ahogy észrevette, hogy én vagyok a nyakamba ugrott, és ú de jó volt újra látni, és megölelni, és nagyon szeretem Mirát. Aztán meghallott minket Katy, aki olyan sebességgel jött kifelé, hogy gyakorlatilag majdnem felborított, amikor megölelgetett. Aztán már jött Vera is, és ő is megölelgetett. Ó de jó az az érzés, hogy tartozok valahová. Mert itt vagyok egy teljesen idegen országba, de mindegy, hogy mennyi időt vagyok távol, mert ők mindig a "családom" maradnak. Egyszer közéjük tartoztam, és ez már mindig így is marad. Úgy gondolom, hogy mindenkinek jó érzés az, ha valahol örülnek neki, és tőlük most tiszta boldog vagyok. Ja, és tőlük is kaptam martenyicát. Hát már rég elmúlt március 1, de azt mondták, hogy nem élhetek CVS martenyica nélkül, s ha ők mondják, akkor biztosan így van. Na minden esetre megvolt a nagy visszatérés, és most már igyekszem rendszeresen részt venni újra az önkéntes dolgokban is. Bár most a SFF miatt nem sok minden van, ez így volt múlt évben is, mert ekkor nagyon sok dolog van, de majd áprilisban lesz sok rendezvényük. Ja, és május 1-től 3 új EVS önkéntes lesz náluk. Ezt tudtam, mert láttam már a honlapon. De képzeljétek, hogy egy magyar lány jön. Meg egy spanyol srác és egy olasz lány. Bár nem itt lesz Szófiában a magyar lány, hanem Vlahiban, de azért biztosan tudunk majd találkozni.

Aztán még plusz jó, hogy itt van most a városban Bori is, mert próbálnak a társulattal (ő is EVS önkéntes volt Szófiában majdnem egy időben velem), de sajnos csak rövid ideig marad, úgyhogy gyorsan találkoznunk  kell. Ezért Mátéékkal, és Boldizsárral is gyorsan felvettem a kapcsolatot facebook-on, hogy valamit magyar bandázást hozzunk össze. Óóó de mennyire jó lesz. Egészen fura érzés külföldön a saját nemzetiségű barátainkkal együtt lenni.

Ráadásul ma is gyönyörű napsütés volt, a parkban ebédeltem, és csudajó volt. Szóval szép az élet!