Egészen sok minden történt az elmúlt pár napban, úgyhogy próbálom értelmesen összeszedni a kis gondolataimat.
Egyik fontos momentum az volt, hogy átköltöztem az új szobámba, mivel rátaláltunk az új lakótársunkra. Szerda este jött újra megnézni a régi szobámat, és bár korábban azt mondta, hogy túl kicsi (4x4 m) de most mégis azt mondta, hogy jó lesz itt neki, mert már nem bír tovább az apjával együtt élni. Úgyhogy csütörtök délután át is pakoltam. De annyira kis ügyesek voltunk Julia-val, hogy 50 perc alatt felmostuk ezt a szobát, átpakoltuk a bútorokat, áthoztuk az összes cuccomat, és feltakarítottuk a régi szobámat. Nagyon meg voltam elégedve magunkkal.
Az új kis lakótársunk egy író, költő srác. Akit bár itt nem ismertek el, de Amerikában több díjat is kapott munkáiért. Elsőre nekem igen fura volt, olyan szakadt beduin bevándorló, szakállal, meg félig kócos, félig rasztás hajjal. Viszont ma elkezdte bepakolni a cuccait, és rendbe szedte a szakállát, meg egy mókás kis sapka volt a fején, és hirtelen irtó helyesnek tűnt. Na aztán majd kiderül, hogy milyen ember, hiszen még nem ismerem. De ami késik, az nem múlik.
Az új szobám a Vitosha hegyre néz. Pontosan ugyanúgy, mint 2011-2012-ben Lyulinban. Annyira gyönyörű, még csupa hó, és reggel szépen rásüt a nap. Bár a szoba igen csak hideg, mivel itt nincs olyan jó kis radiátorom, mint a másik szobában, de azért túlélem. Itt egy kis hősugárzó van, de ez a szoba olyan bazi nagy, mint másnak az egész lakása, így nem állítanám, hogy a kis hősugárzó túl hatásos lenne. Viszont napközben igen jó idő van, mivel 10-től délután 3-ig besüt hozzám a nap, és annyira csodás akkor az idő. Este meg bekucorodok a takaró alá és kész. Az egyetlen hátránya annak, hogy nagy szobám van, hogy rettentő mód kuplerájt tudok benne tartani. Bár csak 3 napja vagyok itt, de nincs olyan rész, ami ne lenne tele a szétdobált ruháimmal, vagy valamilyen barkácsoláshoz szükséges kis kellékemmel.
Pénteken olyan jó kedvem volt, hogy szinte ki tudtam volna bújni a bőrömből, mivel Petrával beszéltünk, és mondta, hogy kijön hozzám! :) Úgy beszéltük meg, hogy vasárnap indul, és hétfő reggel érkezik, aztán itt marad péntekig. Na igen ám, de ma elmentek jegyért, és nincsen hely a buszon. Hát biztosan azért lehet, mert otthon most lesz a tavaszi szünet. Nagyon durva, mert jövőhéten csak keddre van jegy a reggeli 6-os buszra, meg csütörtökön az este 6-os buszra. Most éppen fellépésen van, így nem tudom, hogy mi lesz. Ha jön, akkor vonattal jön-e, vagy inkább nem is jön? Most ettől egészen elkeseredtem, mert már tisztára beleéltem magam, hogy itt lesz, és ha mégsem, akkor sírni fogok. :(
Enikőék visszaértek az on-arrival tréningről, és kiderült, hogy még van 2 magyar srác is itt. Hát szinte el sem hiszem, hogy mennyien vagyunk itt magyarok. Ma délután együtt lődörögtünk, elmentünk piacra, meg megmutattam neki pár helyet Szófiában. Érdekes, hogy mennyire otthonomnak érzem ezt a várost, és bármerre megyek, ismerősek a helyek, és mintha minden hozzám tartozna, vagy én tartoznék ezekhez a helyekhez, dolgokhoz.
Reggel nyuszikat gyártottam, hogy majd tudjak mit adni a kis munkatársaimnak húsvétra. Bár az igaz, hogy itt május 3-6-ig van húsvét, de mivel én magyar vagyok, ezért ők is meg fogják ünnepelni a magyar húsvétot, akár akarják, akár nem. :)
Nagyon durván változik mostanában az időjárás. Tegnap reggel ragyogó napsütés volt, majd egyszer csak a délelőtt folyamán elkezdett szakadni a hó. Aztán délután mindezt tetőzte egy jó kis szélvihar is, persze a hó továbbra is esett. Időjárás ide vagy oda, nekem mennem kellett, mert a nyuszikhoz szükségem volt pár eszközre (tempera, pingpong labda...) így becéloztam magamnak a Kauflandot. Ezzel csak az az egyetlen gond, hogy a legközelebbi boltjuk pontosan 1 óra 10 perc sétámba telt szél és hóvihar közepette. Na de hát túléltem, csak egy kicsit lefagytam. Persze, ha már ott jártam bevásároltam rengeteg cuccot, hiszen ez itt a legolcsóbb bolt, és szinte az összes terméküket ismerem. Leginkább olyan, mint otthon a Tesco, ez a legnagyobb, és mindent meg lehet benne kapni. Csak nem olyan drága.
Holnap moziba megyünk, egy 3D filmet nézünk a szurikátákról. Már alig várom.
Ma beszélgettem Renivel skype-on! Annyira nagyon király volt hallani a hangját, és látni egy kicsit. Igazán örülök neki, hogy abban a korban élek, amikor az internet és a technológia már olyan fejlett, hogy messzi lévő barátainkkal is lehetőségünk van beszélni. <3
Eléggé zavar, hogy nem tudom, hogy mi lesz, hogy jön-e Petra, vagy sem. Most leginkább ez köti le a gondolataimat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése