Annyira imádom a tavaszt, a napsugarat, a bárányfelhőket az égen, a kismadarakat, a mosolygós arcokat. Mindig is az volt a kedvenc időszakom, amikor már kabát nélkül lehet kint lenni, és fújdogál a szél, de olyan kellemes, langyos kézzel ölel át. Nagyon örülök annak, hogy a park mellett lakok, mert így minden ebédidőt kint tudok tölteni. Olyan kellemes volt pólóban ülni a padon, és a nap ölelő sugaraival átölelve figyelni az égen táncoló vattacukor felhőket.
Ma viszonylag kevés szállodát raktam fel, csak hármat, mert egyik ismerősöm a facebookra kiszposztolt valamit, és ránéztem erre a honlapra, mivel érdekesnek tűnt, és annyira lekötött, hogy nem tudtam otthagyni, és leglább 2-3 órát azzal töltöttem, hogy ezt olvastam:
http://tudtad.osztod.hu/
Reggel azt mondta Geri, hogy ha unom a szállodákat, akkor csináljam azt, amit szeretnék, foglaljam el magam valamivel. :) Hát nem nehéz, ha az ember előtt van egy számítógép internet kapcsolattal.
Munka után rohanásban voltam, mert megbeszéltük Sznezsivel, hogy találkozunk este. De addigra még ki kellett mosnom (mármint a mosógépnek, nekem csak meg kellett várni), kiterigetni, el kellet menni a víznyelő helyhez, mert nem volt már vizem, venni kellett kenyeret, mert az is elfogyott. Aztán még pár percet beszéltem anyáékkal, és indulnom is kellett. Hááá, de király volt újra találkozni! Sznezsi az az ember, akihez leginkább tudnám kötni az egész bolgár létemet. Amikor először léptem Balkán földre, akkor azért voltam itt, mert egy emberi jogi projektben vettem részt, amit ő szervezett. Aztán tőle kértem segítséget, hogy hogyan tudnék visszajönni Bulgáriába. Az ő segítségével sikerült ide jönni EVS-re, majd fél évig, ő volt a superviser-em, nagyon nagyon sok mindent köszönhetek neki! Már majdnem egy éve nem láttam, és jó volt újra találkozni, és beszélgetni. Annyira jó emberek vannak Szófiába, és én annyira örülök neki, hogy ilyen embereket ismerek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése