Honlapszerkesztés

Ma igazán remek dolgot csináltam. Ez volt az első olyan nap, amit reggeltől zárásig végig dolgoztam. Először megcsináltam a képeket azokhoz a szállodákhoz, amit tegnap megadott Deszi. Ekkor már látszott, hogy valami nem okés ezzel a rendszerrel, mert a képek egy elég tetemes hányadát nem jeleníti meg a honlap. Mondtam Gerinek, hogy biztosan van valamilyen szabály arra, hogy milyen felbontású, és milyen méretű képeket lehet felpakolni. Ugye Dóri, azt már tudjuk, hogy csak pontosan megfelelő méretű képek jók. :) Milyen mókás is képeket pakolászni honlapokra. :) De Geri nem tudott erről, szóval nem mentünk sokra, végül írt egy e-mailt a számítógépes srácnak, hogy valami bibbencs van, vagy mi vagyunk birkák, de a képek nem jelennek meg.

Na szóval utána megkaptam a nagy mappát. Ezt úgy tekintem, mint mondjuk a Bűbájok könyvét a boszorkányos filmben, mert ebben van benne az egész nyár. Így nem csupán szállodák adatainak halmaza, hanem egy érdekes dologgá is válik. Itt városokra lebontva megtalálható a nagyon nagyon sok tengerparti szálloda, amiből kiválogatjuk azokat, amelyeket fel szeretnénk rakni a honlapra. Mivel Napospartot én ismerem a legjobban, ezért szabad kezet kaptam, és válogathatom a szállodákat. Nyilván a nyári tapasztalataim alapján nem fogok olyan szállodát berakni, ami problémás volt. Sajnos hiába van az egyes szállodák honlapjain minden nagyon szépen feltüntetve, néha a valóság igencsak eltér azoktól. Meg persze az sem mindegy, hogy milyen a személyzet, hiszen velük kell majd boldogulni. Igazából azt hittem, hogy ez majd milyen gyors munka lesz, de rá kellett döbbennem, hogy nem olyan egyszerű. Sok szállodának nincs is honlapja, így nehéz összeszedni az információt. A képeket le kell tölteni, átszerkeszteni, és még így is a felével valami baja van a rendszernek. A leghosszadalmasabb pedig kikalkulálni az árakat, és felpakolni táblázatba, meg a kedvezményeket, blablaba... Így aztán hihetetlenül gyorsan eltelt a mai nap, egyszer csak már 4 óra lett. 4 szállodát sikerült megcsinálnom: Fiesta, Fórum, Avliga és Chaika. Itt meg is nézhetitek, hogy milyen szépet alkottam: itt a honlapunk
Bár még lesz vele némi munkám, mert a saját véleményt hozzá kell majd még írni, de azért gore-dolu ezek már megvannak.

Tetszik ez a dolog nekem, szeretek elbogarászni, és mindenki nyugton hagy. Igazából senki nem mondja, hogy mit hogyan csináljak, kedvem szerint végezhetem a munkámat.

Ma 2 óra körül bejött Deszi is. Szegényt kitúrtam a főnöki helyéről, mert most én dolgozok az ő gépén. De nem volt gond számára. Azért jó, hogy bejött, mert így legalább tudtam tájékoztatni róla, hogy én eldöntöttem, hogy 4-ig dolgozok, csak hogy legyen tisztába az általam meghatározott munkarendemmel. :) Olyan kis aranyos, kérdezte, hogy a szálláshelyemen minden rendben van-e, jól érzem-e magam, meg ilyenek. Visszagondolva a múltra egy főnök leszarja azt, hogy mi van az alkalmazottaival. Persze nyilván hozzájárul az is, hogy külföldi vagyok, és emiatt mindenki azt hiszi, hogy elveszek a nagyvilágban, pedig nem az az elesett típus vagyok. De azért mindig jól esik, ha valaki érdeklődik a hogyan létem felől. Gondolom, ezzel mindenki így van. De maga ez az egész munkahely olyan vidám légkörű. Mindenki jól érzi magát. Talán szeretik is, amit csinálnak - bár ezt nem tudom, de szerintem igen. Olyan nyugodt, kedves, hangulatos kis hely, ahol mosolyognak a kis munkatárs pajtások, és ez nagyon pozitív. Igazából munka közben nem nagyon van beszélgetés, mivel mindenki foglalásokat, vagy egyéb fontos dolgokat csinál, és nem akarnak téveszteni. Inkább csak akkor van letyepetye, amikor megérkezünk, vagy ebédkor.

Volt ma egy számomra érdekes pillanat, hogy mennyire figyelmes itt mindenki a másikkal, és tiszteletben tarják egymás munkáját. Én lent dolgoztam az alsó irodában, és a többiek fent. A kis Deszi megbeszélésen volt, így egyedül voltam lent. Lejött valamiért Geri, és valamit pakolászott, csörömpölt kicsit, de igazából egyáltalán nem volt zavaró számomra, és többször is elnézést kért azért, hogy zavar a munkában. Engem aztán egyáltalán nem zavart semmiben. De ez nem csak egyszeri eset, mindenki próbál úgy dolgozni, hogy ne zavarja a másikat, és ha zajonganak, akkor elnézést kérnek egymástól. Hihetetlen, hogy mennyire más a bolgár mentalitás. Egyszerűen imádom ezt. Az emberek kedvesek, és segítőkészek. Bárcsak Magyarország is ilyen lenne.

Miután végeztem a munkával mára, találkoztam Liliya-val, akihez eredetileg mentem volna albérletbe. Nem volt túl sok időnk, de azért egy kicsit beszélgettünk, hogy találkozzunk. Hozott nekem csokit - hát ez már nagyon pozitív dolog. De igazából attól függetlenül, hogy interneten milyen jól elbeszélgettünk, nem hiszem, hogy nagy bandás társak legyünk. Nem tudom, kicsit furának tűnt, olyan pancser fajta, már bocsánat. Bár mondta, hogy szeretné, ha mennénk bandázni, meg hegyet mászni, meg CS meetingekre, de nem tartom valószínűnek, hogy vele szeretnék a jövőben bandzáni.

S, hogy a mai napnak is meg legyen a nagy boldogsága, mindenkinek jó a péntek, úgyhogy a drága kis magyar barátaim mind jönnek hozzám vacsorára. Így legalább lesz miért főzni, mert egyébként hétköznap nem nagyon főzök. Főleg, hogy nincs mikró a konyhában, így ételt melegíteni elég nehézkes. Egy adagot meg  ugyan ki főz?