zongoraest

Délután beszaladtam az egyetemnél lévő metró megállóhoz, mert tudtam, hogy ott van egy információs központ, és úgy gondoltam, hogy ott tudnak nekem segíteni abban, hogy megírjam a tanulmányomat Bulgária és Magyarország turizmusáról. Nagyon segítőkész volt a srác, de mondta, hogy ő itt csak Szófiáról tud infót adni, viszont van egy másik hely, bent a központban, ami Bulgária turisztikai központi irodája, és ott biztosan tudnak majd nekem segíteni. Mivel még volt kis időm, mielőtt este készülni kellett volna, ezért elmentem arra, ahol nagyon kedves emberekkel találkoztam. Gyakorlatilag pár pillanat alatt megkaptam minden szükséges dolgot, ami segítségével megírhatom a munkámat. Egy kupac könyvvel a kezemben térem haza, így a tanulmányom egy harmada már meg is lesz. Aztán a magyar részt majd a Magyar Intézetből fogom beszerezni, mert ha emlékeim nem csalnak, akkor ott volt mindenféle dolog Magyarországról. A két ország kapcsolatát meg majd az interneten keresztül megoldom.

S, hogy miért is volt jó, hogy elmentem ebbe a turisztikai központba? Mert ez a közelében van az egyik kedvenc kis boltomnak, ahol tavaly 4 leváért vettem meg a kedvenc farmer nadrágomat, és trotyak térdgatyámat. Bár haladnom kellett volna, de mivel ott voltam a közelbe, ezért beugrottam, és képzeljétek el, hogy a héten kiárusítás van, mert jövő héten hétfőn érkezik teljesen új árukészlet, és ezért minden 2 levában kerül!!! Hohhh, csupa öröm ez a nap. Igazán rendes voltam, mert bár a fél boltot meg tudtam volna venni, de csupán egyetlen bőrönddel jöttem, és minden egyes dolog, amit megveszek, csak felesleges teher, amit majd haza is kell vinni. Szóval csak egy hosszúnadrágot, és egy halászgatyát vettem, pedig annyi minden mást is szerettem volna. Aztán mondja a pénztáros csaj, hogy pénteken az egész bolt 1 leva lesz, mert kell a hely hétfőre. Hóóó hát akkor jó, ez egy isteni jel volt arra, hogy pénteken vissza kell még mennem. Volt még két kapucnis pulcsi, ami nagyon tetszett, meg egy-két nadrág, meg a kicsiknek is találtam pár pólót. Nem tudom, hogy még meglesz-e pénteken, de ha nem az sem nagy gond, mert van két új nadrágom, és ettől boldogság van.

Aztán haza jöttem, de készülni is kellett már, mert a zongorakoncert nem vár. Úgy voltam vele, hogy nem sietek nagyon, úgy is lesz hely, de azért megyek kicsit korábban, hogy Szvetli bácsival tudjak pár szót váltani. Mikor beléptem, mondta Szvetli bácsi, hogy haladjak, mert a barátnőm már bent vár, és menjek be, mert nem lesz helyem. Bolgárok – időbe jönnek – 20 perccel korábban már nincs hely??? Hát ez csöppet meglepett. De hát tényleg alig hittem a szememnek, hogy nekem csupán azért volt helyem, mert Enikő foglalt. Ohh, mily fontos esemény, mekkora tömeg. De még a kezdés előtt találkoztam Editkével is, igazgató bácsi feleségével, jó volt újra látni. Koncert után pedig volt alkalmam pár szót váltani Lacival is, szóval remek egy nap volt. Régi ismerősöket újra látni, mindig csodás érzés. Egy 19 éves fiú játszott, de veszett jó volt, és fel nem fogom, hogy hogyan fér az agyába annyi minden, mert 1,5 órán keresztül játszott kotta nélkül. Olyan mókás kis mozdulatai voltak a kezével. :) Nagyon ügyes volt, remekül játszott.

Aztán nem hazafelé vettük az utat, mert végre volt egy kis időnk, Enikőnek is, és nekem is, így gyorsan csak a környéken megmutattam neki pár helyet. Aztán azt mondta, hogy nem villamossal megy, mert akkor még 20 percet kell sétálni, hanem busszal, de azt nem tudja, hogy hol van a buszának a megállója, csak annyit, hogy az NDK közelében. Ja, egyébként azt megjegyzem, hogy éjszakai barangolásunk alatt végig szakadt az eső, és kb 30 perc elteltével már ugyanannyi víz volt a cipőmben belül, mint amennyi kívül, de már mindegy volt. Aztán mondtam neki, hogy csak nézzünk már meg egy térképet, ne csak menjünk a vakvilágba. A 260-as busz megállóját kerestük, ami ott van, az ötös elágazásba, ahol én régen mindig átszálltam az 1-es/ 5-ös troliról a 7-es villamosra, amikor még jártam a nevelőotthonba a tökmagokhoz. Szóval tényleg nincs messze, kb. 15 perc a lakásomtól. Megvártam, hogy megérkezzen a kis busza, és eljöttem én is haza. Jó volt ez az este, tök sokat beszélgettünk. Annyira érdekes, hogy a most érkező EVS emberkék ugyanazokat a dolgokat élik át, amit én is és még sokan mások pár évvel ezelőtt. Mintha a világban minden állandó lenne, attól függetlenül, hogy változik. Fura ellentmondás ez, de mégis így van.