Olyan sok mindent kell nektek egyszerre elmondanom, hogy azt sem tudom, hogy mivel kezdjem. Olyan jó kedvem van, hogy szívem szerint kepkednék körbe-körbe a szobában.
Ami miatt most leginkább igzatott vagyok, az az, hogy szombaton találkozok egy bolgár nevelőotthon egyik dolgozójával, hogy megbeszéljem vele, mit is tudnék csinálni a gyerekekkel náluk. Ó Istenem, annyira szupi jó lesz, ha a nevelőotthonban gyerekekkel játszhatok majd. Igazából onnan jött ez az egész, hogy Mira mondta, hogy a projektem tartalmazza, hogy valamilyen szociális dolgot kell cselekednem itt, és megadta egy hölgy elérhetőségeit. Írtam neki e-mail, és ő válaszolt, hogy minden szombaton van valamiféle találkozó, ahová szeretettel várnak. Megadta a címet, amit kigugliztam, de nem igazán tudom, hogy hogyan tudnék eljutni oda, mert a város másik részében van, szóval még lehet eltévedek egy kicsit.
Ma a Magyar Intézetben Dórival voltam egész nap. Annyira jó volt, össze-vissze rötyögtünk. Azt hittük, hogy tönkretettük a Dóri számítógépét, mert a monitor meghalt. Húzgáltuk a zsínorkat ki-be, amikor belépett az igazgató bácsi, és nézett ránk, hogy értünk is hozzá, vagy épp most tesszük tönkre? Aztán a Nelli zsinórjait átdugdostuk, de így is halott volt szegény monitor. Szóval visszadugtuk az eredeti kábelket, de semmi. Aztán Dóri valamit mozgatott a szünetmentes tápon, és láss csodás, visszatért belé az élet. Szóval megállapíthatjuk, hogy nagyon profi számítógép szerelők vagyunk. Ma honlapfejlesztés volt a munka. Hát mókás, ha két olyan ember végzi, aki elég gyér digitális tudással rendelkezik. Ó, nagyon jó volt. Sosem gondoltuk volna, hogy az általános iskolában, matematika órán tanult arányszámítás során szerzett tudásunkat Füst Milán és az UKI honlapjával kapcsolatban fogjuk használni. :) Úgy örülök neki, hogy Dóri ott dolgozik, igazán jól elvagyunk.
Ma levelet kaptam Mamitól! Jöttem haza, és mint ahogy minden nap, most is belenéztem kintről a levélládába. Láttam, hogy van benne valami fehér, ezért kinyitottam. Amikor csak szórólapok vannak, az annyira nem izgat. Kivettem a levelet, és láttam, hogy nekem szól :) és Mamitól jött :) Nagyon cuki nagymamám van. Elküldte időben, hogy ideérjen a születésnapomra, mert amit én küldtem haza, az 6 hét alatt ért oda. Ez viszont csak 4 nap volt, mert hétfőn adta fel. Nagyon megörültem neki, köszi Mami. Igazából azt nem tudja, hogy hétfőn én is küldtem neki levelet. Azt nem tudom, hogy hány nap lesz, míg innen hazaér, de remélem, hogy azért kicsit gyorsabb lesz, mint az előző. Bár a lényeg az, hogy haza érjen. Mami olyan aranyos, tök boldog lesz tőle, szóval szerintem írok majd neki minden héten.
Ma reggel megműtötték Sophie-t, hogy ne lehessen kiscicája. Szóval megszűnt kislány lenni, még jó, hogy Józsinak szoktam hívni. De cuki volt, besétált, dorombolt, köszönt nekem, aztán kiment. Olyan szaga volt, mint egy kórházi műtőasztalnak. Annyira fura, hogy cicó hatására Lera teljesen megváltozott. De nagyon ám. Mindig jókedvű, jön velem minden felé. Együtt járunk vásárolni, egész délutánokat átbeszélgetjük. Amikor skype-oltam anyával, akkor jött, és köszönt anyának. Mosolyog, és tök normális lett. Örülök neki, hogy ilyen jó hatással van rá. Ugyanakkor szomorú az, hogy valakinek egy macska kell, mert emberekkel nem tud kapcsolatot teremteni. Szomorú az, hogy nem szeretik, és ő sem nagyon szereti az embereket. Mindig mondja, hogy milyen jó nekem, mert sokan szeretnek. Szerintem csak egy kicsit kéne kedvesebbnek lennie az emberekhez, és akkor mások is kedvesen fordulnának hozzá. Minden esetre most megismertem, hogy neki is van aranyos énje, csak azt nem embereknek szánja.
Február 11-13-ig mid-term training-re megyek sállálálláláááá :) Annyira de annyira várom már, és annyira tuti lesz, hogy a születésnapomat EVS barátaimmal töltöm majd egy szupi kis szállodában. Hát ennél jobban nem is időzíthetett volna a National Agency. Kösziii, pusziii :)
Nagyon szupi felvágottat vettem. Maci alakja van, van keze, lába, arcocskája. Emlékszetek, hogy régebben volt olyan Zala felvágott, ami egy mosolygós arc volt? Na ez is ilyen, hogy sötétebb és világosabb rózsaszín részekből van, csak ez parizer, nem sonka, és nem arc, hanem egy maci. Most már csak ilyet veszek majd, bár igaz, hogy rohadt drága, de nagyon cuki.
Este a régi autómmal álmodtam. Ó, drága kis Tipo, mi lehet veled? Jó volt újra benne ülni, és újra vezetni. Bár igaz, hogy álmomban elromlott benne a fék, és pont ugyanazt az érzést éltem át, mint pár évvel ezelőtt, amikor Szentes-Hódmezővásárhely úton elszállt a fékem, és hirtelen halálfélelmem volt, mikor nem tudtam megállni, és előttem volt a traktor. De azért jó volt újra vezetni. Szerettem azt a kocsit.
Ami miatt most leginkább igzatott vagyok, az az, hogy szombaton találkozok egy bolgár nevelőotthon egyik dolgozójával, hogy megbeszéljem vele, mit is tudnék csinálni a gyerekekkel náluk. Ó Istenem, annyira szupi jó lesz, ha a nevelőotthonban gyerekekkel játszhatok majd. Igazából onnan jött ez az egész, hogy Mira mondta, hogy a projektem tartalmazza, hogy valamilyen szociális dolgot kell cselekednem itt, és megadta egy hölgy elérhetőségeit. Írtam neki e-mail, és ő válaszolt, hogy minden szombaton van valamiféle találkozó, ahová szeretettel várnak. Megadta a címet, amit kigugliztam, de nem igazán tudom, hogy hogyan tudnék eljutni oda, mert a város másik részében van, szóval még lehet eltévedek egy kicsit.
Ma a Magyar Intézetben Dórival voltam egész nap. Annyira jó volt, össze-vissze rötyögtünk. Azt hittük, hogy tönkretettük a Dóri számítógépét, mert a monitor meghalt. Húzgáltuk a zsínorkat ki-be, amikor belépett az igazgató bácsi, és nézett ránk, hogy értünk is hozzá, vagy épp most tesszük tönkre? Aztán a Nelli zsinórjait átdugdostuk, de így is halott volt szegény monitor. Szóval visszadugtuk az eredeti kábelket, de semmi. Aztán Dóri valamit mozgatott a szünetmentes tápon, és láss csodás, visszatért belé az élet. Szóval megállapíthatjuk, hogy nagyon profi számítógép szerelők vagyunk. Ma honlapfejlesztés volt a munka. Hát mókás, ha két olyan ember végzi, aki elég gyér digitális tudással rendelkezik. Ó, nagyon jó volt. Sosem gondoltuk volna, hogy az általános iskolában, matematika órán tanult arányszámítás során szerzett tudásunkat Füst Milán és az UKI honlapjával kapcsolatban fogjuk használni. :) Úgy örülök neki, hogy Dóri ott dolgozik, igazán jól elvagyunk.
Ma levelet kaptam Mamitól! Jöttem haza, és mint ahogy minden nap, most is belenéztem kintről a levélládába. Láttam, hogy van benne valami fehér, ezért kinyitottam. Amikor csak szórólapok vannak, az annyira nem izgat. Kivettem a levelet, és láttam, hogy nekem szól :) és Mamitól jött :) Nagyon cuki nagymamám van. Elküldte időben, hogy ideérjen a születésnapomra, mert amit én küldtem haza, az 6 hét alatt ért oda. Ez viszont csak 4 nap volt, mert hétfőn adta fel. Nagyon megörültem neki, köszi Mami. Igazából azt nem tudja, hogy hétfőn én is küldtem neki levelet. Azt nem tudom, hogy hány nap lesz, míg innen hazaér, de remélem, hogy azért kicsit gyorsabb lesz, mint az előző. Bár a lényeg az, hogy haza érjen. Mami olyan aranyos, tök boldog lesz tőle, szóval szerintem írok majd neki minden héten.
Ma reggel megműtötték Sophie-t, hogy ne lehessen kiscicája. Szóval megszűnt kislány lenni, még jó, hogy Józsinak szoktam hívni. De cuki volt, besétált, dorombolt, köszönt nekem, aztán kiment. Olyan szaga volt, mint egy kórházi műtőasztalnak. Annyira fura, hogy cicó hatására Lera teljesen megváltozott. De nagyon ám. Mindig jókedvű, jön velem minden felé. Együtt járunk vásárolni, egész délutánokat átbeszélgetjük. Amikor skype-oltam anyával, akkor jött, és köszönt anyának. Mosolyog, és tök normális lett. Örülök neki, hogy ilyen jó hatással van rá. Ugyanakkor szomorú az, hogy valakinek egy macska kell, mert emberekkel nem tud kapcsolatot teremteni. Szomorú az, hogy nem szeretik, és ő sem nagyon szereti az embereket. Mindig mondja, hogy milyen jó nekem, mert sokan szeretnek. Szerintem csak egy kicsit kéne kedvesebbnek lennie az emberekhez, és akkor mások is kedvesen fordulnának hozzá. Minden esetre most megismertem, hogy neki is van aranyos énje, csak azt nem embereknek szánja.
Február 11-13-ig mid-term training-re megyek sállálálláláááá :) Annyira de annyira várom már, és annyira tuti lesz, hogy a születésnapomat EVS barátaimmal töltöm majd egy szupi kis szállodában. Hát ennél jobban nem is időzíthetett volna a National Agency. Kösziii, pusziii :)
Nagyon szupi felvágottat vettem. Maci alakja van, van keze, lába, arcocskája. Emlékszetek, hogy régebben volt olyan Zala felvágott, ami egy mosolygós arc volt? Na ez is ilyen, hogy sötétebb és világosabb rózsaszín részekből van, csak ez parizer, nem sonka, és nem arc, hanem egy maci. Most már csak ilyet veszek majd, bár igaz, hogy rohadt drága, de nagyon cuki.
Este a régi autómmal álmodtam. Ó, drága kis Tipo, mi lehet veled? Jó volt újra benne ülni, és újra vezetni. Bár igaz, hogy álmomban elromlott benne a fék, és pont ugyanazt az érzést éltem át, mint pár évvel ezelőtt, amikor Szentes-Hódmezővásárhely úton elszállt a fékem, és hirtelen halálfélelmem volt, mikor nem tudtam megállni, és előttem volt a traktor. De azért jó volt újra vezetni. Szerettem azt a kocsit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése