visszajöttem haza, s újra átölelt a boldogság szava

Óóó mily nagyon szeretek itt lenni :) Ahhoz képest, hogy pár nappal ezelőtt még azon keseregtem, hogy vissza kell jönni, most nagyon örülök annak, hogy újra itt vagyok. Bár kedden még nem találkoztam senkivel, de este Sznezsivel szkájpoltunk, utána pedig tegnap élőben is találkoztunk. Annyira jó volt újra látni, és jött felém, és megölet, és beszélgettünk. S bár csak rövid ideig, mert mennie kellett, de olyan jó volt. Szeretem Sznezsit, ő a legjobb supervisor a világon. Aztán írt levelet Laska, a mentorom, hogy mi van velem, válaszoltam neki. Ma pedig teljes öröm és boldogság, mivel a Magyar Intézetben voltam. Először Szvetli bácsival találkoztam és a feleségével. Odaadtam nekik a pálinkát, amit hoztam, igazi magyar 3 éves, veszett erős szentesi házi pálinka. Szeretem a kis öreget. Ezután mentem fel a folyosón, és megállított Györgyi, hogy hadd lásson már egy pillanatra, és nyomott az arcomra két puszit, és annyira jó volt, hogy így fogadnak, és kérdezgettek, és beszélgettem Györgyivel és Nellivel az otthoni dolgokról, meg az utazásról. Aztán Kraszi bolgárul köszöntött, meg bolgárul beszélt hozzám, mondtam neki, hogy magyarul, erre mondta, hogy eddig Magyarországon voltam, és beszélhettem eleget magyarul , most pedig Bulgáriában vagyok, és itt bolgárul kell. Bent volt a szobában Júlia, a könyvtáros, aki meg még adta is alá a lovat, hogy igen, igen, bolgárul kell beszélnem, én meg teljes lendülettel tiltakoztam bolgárul. :) Ekkor még Dóri nagyon el volt foglalva, mert az igazgató bácsival veszett módon dolgoztak, de szerencsére később, amikor már befejeztem a munkámat, és megcsináltam az áfa-visszatéríéshez a táblázatot végre felszabadult, és tudtunk beszélgetni. Szeretem Dórit, olyan, mintha a kishúgom lenne. Megnyugvással nyugtáztam, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki nem akart visszajönni. De én még mindig jobb helyzetben vagyok, mert szegénykének most honvágya van, mert jó volt otthon. Hát remélem, pár nap vagy hét múlva visszarázódik a bolgár életébe, és akkor már nem érzi így. Mivel extra gyors voltam, így volt időm lemenni, és Szvetli bácsival beszélgetni, aztán pedig bolgár órát tartott nekem. Kérdezte, hogy miért nem hoztam könyvet. De hát mondom, még most értem vissza, még azt sem tudom, hogy hol vagyok, ki a franc akar most tanulni. Elkezdett szavakat kérdezgetni. Most épp fénykép-kiállítás van az UKI-ban, és arról kérdezgetett. Pár szót tudtam, de a többséget nem, de remélem, hogy benne maradnak a fejemben, majd le kéne írnom. Utána pedig rájött, hogy én bolgárul egyetlen testrészt sem tudok, így végig vettük az emberi testet, amiből kb. a szavak 10%-ára emlékszem, így ezt még át kell néznem. Jövő hétre megtanulom, hogy ha kérdezné esetleg, akkor lássa, hogy milyen ügyes vagyok. Ő olyan aranyos, mindig ha tudok egy szót, akkor tökre megdicsér, és annyira jó érzés ám. Nem olyan, mintha tanárhoz járnék, és ott muszáj házit írni, meg készülni. Ő soha nem mondott még olyat, hogy akkor jövő hétre tanuld meg ezt meg ezt, vagy csinálj valamit. De egyszerűen csak szeretem őt, és ezért a kedvéért bármit képes vagyok megtanulni. Azt hiszem valahol olyan nagypapa pótlék nekem. Jövő héten lesz három hete, hogy Tata elment az angyalok közé. Szerettem őt, és szeretek idős emberekkel beszélgetni, mert annyira mások, és ettől mókásak sokszor. Aztán lejött Györgyi is, és elhívott hétvégén jégkorizni. Mondta, hogy ott lesz a kicsi szotyi Rió, és ő is jön, hogy tologassa babócit, amíg a lánya a kis bandás társaival korizik. De azt hiszem, hogy nem is akarok korizni, a babuci tologatás sokkal csábítóbb. Korcsolyázni bármikor tudok, babóci pedig jövő héten elköltözik Szófiából. Szóval ezzel szombati bandázkodási igényem ki lesz elégítve, már csak vasárnapra kell valamit kitalálni.
Holnap megyek be az irodába, remélem, hogy találkozok Tedi-vel, és akkor tisztább képet kapok arról, hogy mit is fogok csinálni az elkövetkezendő négy hónapban. Ú, meg az előbb hozott egy prospektust Lera, hogy van itt Szófiában egy szervezet a rákos nők számára. Olyan csoport, akik rákosak voltak, aztán kigyógyultak belőle, és náluk lehet önkénteskedni. Bár azt pontosan nem tudjuk, hogy mit, de nagy örömmel vennék rész ilyesmiben. Szeretnék megismerni pozitív gondolkodású embereket, tök jó lenne.