Összetört szívű kis angyal

Szerintetek van bárki is az életben, aki felnőtt úgy, hogy soha nem törték össze a szívét? Fura azon elgondolkodni, hogy mennyire egyszerű volt az élet akkor, mikor 16 évesek voltunk, és az életünk legnagyobb problémája az volt, hogy szakítottunk az épp aktuális barátunkkal. Lehet, hogy már öreg vagyok, de én úgy gondolom, hogy sok év távlatából nem volt ez olyan vészes. De ma találkoztam egy bűbájos kislánnyal, és elgondolkodtam rajta, hogy valójában 16 évesen még annyira gyerekek voltunk, még szinte semmi nem történt velünk, így persze természetesen életünk legnagyobb katasztrófájaként éltük meg, ha épp véget ért az általunk örökké tartónak hitt kapcsolatunk. Hogy ezen ki, hogyan tette túl magát? Nagyon változó, ember és élet függő. S őszintén szólva nem tudnék semmi jó tanácsot adni ilyen helyzetre, mert erre mindenkinek magának kell rájönni. A gyerekek meglátják, és követik az igazságot, mert őket még nem rontotta el a világ, és sokkal okosabbak egyes helyzetekben, mint a felnőttek, így biztos, hogy jó minden úgy, ahogy történik. Talán lehet, egykor úgy éreztem én is, hogy milyen jó lett volna, ha lett volna valaki, vagy valami, ami elmagyarázza, hogy mi miért történik, és egyes emberek miért úgy reagálnak dolgokra, ahogy álmunkban sem gondoltuk volna. De akkor nem értenénk meg soha a világot (bár lehet így sem), akkor csak megélnénk értelem nélkül. És igen, most nagyon rossz neked, és úgy érzed, hogy egy világ omlott össze körülötted úgy, hogy téged mindenki magadra hagyott, de ez mind csak azért van, hogy tanulj belőle. Tudom, hogy ilyenkor nem tudod ezt másként értékelni, csak úgy, hogy te vagy a szenvedő fél, de próbáld meg úgy felfogni, hogy te vagy a szerencsés, aki ezt mindet átélhette, s ezzel személyisége fejlődhetett. Persze ez az utolsó, amire ilyen helyzetben gondolunk, de mindennek oka van, így ennek meg kellett történnie. Azt nem mondanám, hogy ez bármikor is könnyebb lesz, mert szakítani valakivel soha nem jó érzés, ez nem lesz soha jobb, és ezt azért át fogod még élni egyszer-kétszer, reméljük, hogy minél kevesebbszer, de ez az élet rendje. Vannak gyenge emberek, akik még sok idő elteltével sem tudnak túllépni a múlton, és annyira kapaszkodnak az emlékeikhez, hogy önmaguk keserítik meg saját életüket. Na, te pont nem ilyen vagy kicsi lány. Ha egy kicsit is az anyukádra ütöttél, akkor egy nagyon is belevaló, strapabíró lányka vagy, még ha most nem is érzed ezt. Tudod, szerencsés vagy ám, hogy ilyen anyukád van, aki bármi is történjen veled az életben mindig az első lesz, aki a segítségedre siet majd, és tegyél bármit is - olyat, ami talán nem tetszik neki - egyetlen pillantással törölni tudsz mindet az emlékeiből, és örökké a kicsi lánya leszel, aki számára a legfontosabb. Talán leszel még az életben nagyon szomorú, de tanuld meg kicsi életedben megtalálni a csodákat, mert nagyon sok kis csoda vesz téged körül. Legyél vidám, mosolyogj sokat, és csillogjon a kis szemed! Jó ez az élet, csak néha kell egy kis negatív dolog ahhoz, hogy aztán sokkal jobban tudj örülni a pozitívoknak.