Hétfő reggel felkeltem, majd teljes lelki nyugalomban megnéztem 3 részt a neten egyik kis aranyos sorozatomból, majd délben elindultam a buszmegállóba. Azért így visszatekintve olyan mókás, hogy hétfőn délben Szentesen húztam a kis bőröndömet, kedden pedig már Szófiában csináltam ugyanazt. Most teljesen sima utam volt, minden izgalom nélkül. Budapestig mondjuk volt egy karambol, ami miatt egy jó 20 percet várnunk kellett Csongrád és Kiskunfélegyháza között, de fél 4 után egy kicsivel már Pesten voltunk. Itt várnom kellett két órát, letelepedtem egy padra, és keresztrejtvényt fejtettem, hogy gyorsabban teljen az idő. Ahogy ott ültem, hallottam, hogy mögöttem valakik bolgárul beszéltek. Jó érzés volt, mert legalább tudtam, hogy valaki más is lesz rajtam kívül, aki itt száll fel. Először ketten, utána hárman jöttünk csak Budapestről. Most viszont kb. 10-en szálltunk fel, és az egész buszon mindössze csak 25-en voltunk, ami fura, mert mindig tömve van. Egyetlen határon sem kellett várni, sehol nem néztek minket kábítószer csempésznek, és sehol nem volt probléma az útlevelekkel, így képzeljétek el, hogy reggel 6 óra 20-kor már meg is érkeztünk Szófiába. Tök sötét volt, és egy lélek nem volt az utcákon. Elvileg úgy gondoltam, hogy úgy is késni fogunk, és akkor besétálok Serdikára, ahol meg tudom venni januárra a bérletet. De mivel túl korán érkeztünk, és nem akartam egy órát várakozni a metrómegállóban, ezért trolival mentem haza. A troliállomás csak 10 perc sétára van a buszmegállótól. Szerencsére itt végig el volt takarítva a hó. Ja, viszont a határon annyira jó volt, mély hó a nagy semmiben, olyan, amibe még senki nem lépett bele. Annyira jó lett volna, ha a két határ között megállunk, és azt mondja a buszsofőr, hogy hócsata! Olyan jó érzés a hóban taposni, olyan helyen, ahol nagy mezőség van, és még senki nem lépkedte össze. Na mindegy, a hócsata elmaradt, de azért szép volt a táj. Trolival kb. 25-30 perc az út Lyulinba. Hát azért nem volt egyszerű felemelni a bőröndöt a troli magas lépcsőjén. Viszont lefelé lehozta nekem egy bácsi, és után meg a házig elhúzta nekem. Mondtam neki, hogy nem kell, elboldogulok, de azért nagyon jó volt, hogy segített, mert itt a mi környékünkön az emberek nem ismerik a hólapátot és a söprűt. Itt aztán sehol nem takarítottak havat a környéken. Azért jó volt, hogy érkezésem első órájában, már ilyen rendes emberrel találkoztam. Mikor hazaértem a lakásba, még akkor is tök sötétség volt. A lakótársam felébredt, és mondta, hogy elmebeteg vagyok, amiért ilyen korán jövök. Hát mit tudjak csinálni, ha ilyenkor jön a busz? Aztán még most is álmos vagyok, mert a buszon azért nem volt összkomfortos ágyam. De örömmel nyugtázom, hogy minden rendben volt, az angyalkák jól intézték az utamat. Köszi nekik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése