2012. január 18., szerda

Csillog a hó a fényben, napsugár tartja szíved ébren

Hóesésre ébredtem,
fehér volt minden,
nem csak képzeltem.
Angyalok szárnyán
röpült a hópehely,
s a várost betakarta
fehér lepel.

Nap fénye, felszínén
megtörve,
szivárvány sok színén 
szállt körbe.
S a csillogó
kristály fény varázsa
osont be hozzám a szobába.

Napsugár, ne siess még, kérlek!
Hópehely kis szívét
Te védd meg!
Simítsd meg lágyan 
szeretettel,
de ne szorítsd erősen
kezeddel!

Hadd legyen hófehér
városom.
Ha sétálok, 
szikrázzon lábnyomom.
S, ha eljön a tavasz,
majd itt vár rád
Hópehely úrfi,
s veled száll tovább.

De addig még
vigyázz rá kicsit!
Kacsints rá reggel,
de hagyd még itt.
Ha eljön az idő,
majd búcsút veszek tőle,
s ígérem, neked adom őt
örökre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése