Annyira jó nap volt a mai. Azzal kezdődött reggel, hogy kinéztem az ablakon, és ezt láttam:Újra friss hó esett, és annyira jó volt benne taposni. Reggel korán keltem, mivel mentem az árva gyerekekhez, és ezért még akkor nem taposták az emberek össze a havat. Úgy érzetem, hogy mindenképpen be kell szereznem egy anorák nadrágot, mert hóangyalkákat kell csinálnom. Szóval tapostam a havat a metró állomásig, aztán elmentem Опълченска állomásra, ott leszálltam, és felszálltam az 1-es trolira, amivel elmentem a Prága bulvárig, ahol átváltottam a 7-es villamosra, és röpke egy óra alatt megérkeztem Готше Делчев utcába, ahol Buba felvett kocsival, és elmentünk a helyre, ahol találkoztunk a gyerekekkel.
Mikor vártam Bubát, akkor a hegyről csináltam egy képet, ami sajnos így nem látszik, hogy mennyire szép volt, de élőben elképesztő volt, ahogy a felhő leszállt a félig havas hegyre.
Mostantól kezdve minden szombaton a gyerekekkel fogok játszani. Ma főztünk, kéthetente főzős csoport van, a másik heteken pedig kézműves csoport. Ma csak elég kevés gyerkőc jött, mert a többi beteg a csapatból. Kicsit furán éreztem magam, mert nem nagyon tudtam először hozzájuk közeledni, hiszen bolgárul nem elegendő a tudásom. Ők is kicsit visszahúzódóak voltak, meg én is, de gondolom még pár alkalom, és jó cimborák leszünk. Először megkapták kinyomtatva lépésről lépésre, hogy hogyan kell spagettit főzni, meg hozzá szószt csinálni. Ezt le kellett írniuk, mert mindegyiknek van egy kis receptfüzete. Na hát kissé nehézkesen ment nekik, mert az istennek nem akartak írni, csak főzni és bohóckodni. Aztán az én kisfiúm volt a legügyesebb, ő fejezte be a leggyorsabban, és akkor mentünk át a konyhába. Együtt daraboltunk, főztünk a kicsikkel. Volt egy kislány, aki Down kóros volt, még szerencse, hogy korábban már dolgoztam együtt gyerekekkel és felnőttekkel is ezzel a betegséggel, így már nem ért új dologként az ő kis fura viselkedése. Hát azért őt felügyelni nem egyszerű. Jövő héten egy másik csoporthoz megyek, és Valentin napi képeslapokat fogunk készíteni velük.
Tehát ennyit a gyerekekről, és most térjünk át arra a részre, hogy miért is volt nagyon jó... :) Tudjátok, először azt hittem, hogy majd azért fogom ezt nagyon élvezni, mert gyerekekkel tölthetek egy napot. De így utólag meg kell, hogy állapítsam, hogy azért volt ilyen nagyon jó, mert volt ott egy nagyon cuki srác. Kb. 12-en voltunk önkéntesek, akik mentünk a gyerekekkel foglalkozni, ebből ő egyedül volt fiú. Képzeljetek magatok elé egy srácot, aki irtó helyes, értelmes, tud főzni, nincs gyűrű az ujján - tehát nincs felesége, 31 éves, és szabadidejében árva gyerekekkel foglalkozik. Hát lehetne valaki ennél jobb. Nem tudom, hogy jövő héten jön-e, de nagyon remélem, hogy igen. Úúúr Isten, hát boldogságosan dobogott a szívem ma egész nap. :) Szóval fogjunk bele az "ismerjük meg a cuki srácot" projektbe!
Ja, és ma vettem új csizmát. Azt tudtam, hogy a bakancsomat előbb vagy utóbb le kell cserélnem, mert mindkét oldalt kiszakadt, vagy kirepedt, vagy nem tudom micsoda, de látszott, hogy beteg szegény. Úgy terveztem, hogy most a hétvégén majd elmegyek venni egy újat, de a hó megelőzött, mivel reggel 15 cm friss hóra ébredtem. Ez még nem is lenne baj, mert a hó nem folyik, de egy csomó helyen át kell kelni az úttesten, ahol bokáig érő latyak van, ami persze egy az egyben befolyt a bakancsomba, és egész nap vizes zokniban voltam juhéé. Először elmentem a Deichman-ba, mert ott vannak nagyon szépek, amiket szerettem volna. Találtam csizmákat is, és bakancsokat is, de semelyik nem volt a lábamra való. Vagy 36-37-es, vagy 39-től felfelé volt, és pont 38-as nem volt semmiből. Már tisztára el is keseredtem, mert ami jó volt rám, az annyira nem tetszett. Olyat meg nem veszek, ami nem tetszik. Aztán átmentünk metróval a város másik felébe, ahol tudok egy jó kis cipőboltot. Jött Lera is, együtt cipőboltoskodtunk ma délután. Aztán ott találtam is szép csizmákat, és bár első sorban bakancsot szerettem volna, de végül csizma lett, aminek bárányszőrös belseje van, és annyira nagyon jó meleg. Ma még csak bent a szobában használtam, és itt örömködtem neki, de holnap reggel megyek a boltba, és megteszi velem első útját. Szeretem az új csizmát!
Tehát ennyit a gyerekekről, és most térjünk át arra a részre, hogy miért is volt nagyon jó... :) Tudjátok, először azt hittem, hogy majd azért fogom ezt nagyon élvezni, mert gyerekekkel tölthetek egy napot. De így utólag meg kell, hogy állapítsam, hogy azért volt ilyen nagyon jó, mert volt ott egy nagyon cuki srác. Kb. 12-en voltunk önkéntesek, akik mentünk a gyerekekkel foglalkozni, ebből ő egyedül volt fiú. Képzeljetek magatok elé egy srácot, aki irtó helyes, értelmes, tud főzni, nincs gyűrű az ujján - tehát nincs felesége, 31 éves, és szabadidejében árva gyerekekkel foglalkozik. Hát lehetne valaki ennél jobb. Nem tudom, hogy jövő héten jön-e, de nagyon remélem, hogy igen. Úúúr Isten, hát boldogságosan dobogott a szívem ma egész nap. :) Szóval fogjunk bele az "ismerjük meg a cuki srácot" projektbe!
Ja, és ma vettem új csizmát. Azt tudtam, hogy a bakancsomat előbb vagy utóbb le kell cserélnem, mert mindkét oldalt kiszakadt, vagy kirepedt, vagy nem tudom micsoda, de látszott, hogy beteg szegény. Úgy terveztem, hogy most a hétvégén majd elmegyek venni egy újat, de a hó megelőzött, mivel reggel 15 cm friss hóra ébredtem. Ez még nem is lenne baj, mert a hó nem folyik, de egy csomó helyen át kell kelni az úttesten, ahol bokáig érő latyak van, ami persze egy az egyben befolyt a bakancsomba, és egész nap vizes zokniban voltam juhéé. Először elmentem a Deichman-ba, mert ott vannak nagyon szépek, amiket szerettem volna. Találtam csizmákat is, és bakancsokat is, de semelyik nem volt a lábamra való. Vagy 36-37-es, vagy 39-től felfelé volt, és pont 38-as nem volt semmiből. Már tisztára el is keseredtem, mert ami jó volt rám, az annyira nem tetszett. Olyat meg nem veszek, ami nem tetszik. Aztán átmentünk metróval a város másik felébe, ahol tudok egy jó kis cipőboltot. Jött Lera is, együtt cipőboltoskodtunk ma délután. Aztán ott találtam is szép csizmákat, és bár első sorban bakancsot szerettem volna, de végül csizma lett, aminek bárányszőrös belseje van, és annyira nagyon jó meleg. Ma még csak bent a szobában használtam, és itt örömködtem neki, de holnap reggel megyek a boltba, és megteszi velem első útját. Szeretem az új csizmát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése