Ma elküldtem a jelentkezési lapomat a nyári amerikai projektre. Szorítsatok nekem, mert csak egy embert vesznek fel Magyarországról. Vagyis többet, mert 10 diákot, és hozzájuk egy felnőttet. Jó lenne, tényleg szeretnék menni. Persze, innentől kezdve már nem rajtam múlik. Tudjátok, azért érdekes, hogy miért akarok én mindig menni valamerre. Addig, amíg nem jártam külföldön, mindig arra vágytam, hogy milyen jó lenne átlépni az országhatárt. Aztán ahogy egyre több országban jártam csak mind inkább nőtt bennem a vágy, hogy egyre több és több helyet lássak, hogy egyre több emberrel találkozzak, és mindenféle új kalandban legyen részem. S, bár még távol van a nyár, de tök jó érzés csak arra gondolni, csak álmodozni róla, hogy Amerikába eljuthatok.
Ma kezemben tartottam egy angyalt :)
Annyira jó egy picibaba közelében lenni, és azt tudni, hogy ő az én kis unokahúgom, hát úr isten, eszelős jó. Mondtam nekik, hogy viszem magammal Bulgáriába, és majd májusban leadom, ha visszajövünk, de a nagypapija azt mondta, hogy a Balkánra nem megy. Viszont a nagymamija azt mondta, hogy várjunk egy pár évet, aztán vigyem a tengerpartra barnulni és pasizni. Szóval pici Emma, pár év, és viszlek világot járni. Szeretlek Emma!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése