Ma délben indultam Budaferhez, pontosabban Mónihoz, hogy elintézzük pár ügyünket. Közben már az út is nagyon jó volt, mert találkoztam Őzéné Editkével, és Farkas Viktorral az Arany János utcán. Annyira jó érzés ismerősökkel találkozni, és ez az érzés Szófiában nincs. Nincs, mert másfél millió ember között nem olyan egyszerű ismerősökkel találkozni egy 10 perces séta közben. Szentesen viszont annyira élvezem, hogy bárhová megyek kocsival, gyalog vagy biciklivel, mindig találkozok ismerősökkel, akiket jó újra látni. Szeretem a volt kis munkatársaimat Pankotáról és Budafernél is. Aztán kiértem, és újra találkoztam Szél Pistivel, Danival, Mártival, és jó volt őket újra látni. Jó volt ott ülni Mónival, és találkozni az új kis munkatáraival. Mivel emberek jöttek és emberek mentek, ezért teljesen megváltozott ott a hangulat. Jó kedvűek és vidámak voltak, persze ugyanúgy dolgozott mindenki, és végezte a dolgát, és mennyire más, ha nincs ott valaki, aki b*szogatja a másikat. Így kell szépen emberi közösségekben együtt tevékenykedni, hogy hozzájáruljunk mások és önmagunk jókedvéhez. Szegény beteg kocsi gyógyításának ügyében is segítenek, és ezért köszönet nekik, főleg Móninak, aki elfuvarozza a kicsi kocsit, és mindenfélében segít nekem. Bár magyarországi tartózkodásom első pár napja nem indult túl jól, de most már olyan jó itthon lenni, és annyira rövidnek tűnik az az 5 nap, amit még itthon töltök. Ó jajj, 5 nap, annyira gyorsan el fogsz szállni, és utána négy teljes hónapot kell várnom, hogy újra itt legyek. Mondjuk, az tény és való, hogy az itteni levegőtől az allergiám borzasztóan megkeseríti a létemet, Szófiában pedig gyógyszerek nélkül lehetek normális ember, de azért mégis jó itthon. Itthon, ahol ismerem az összes utcát, és az összes épületet, a fákat az út szélén, a köveket a járdaszegélyeken, a fűszálakat a Kurca parton, a kacsákat a kórháznál, az erdőket és mezőket, az eget és földet. Itthon más illata van a levegőnek, máshogy simít meg a napsugár, és máshogy néznek rám a felhők. Akárhol is legyek, és akárhol is találjam meg az otthon érzését, semmi nem lesz olyan, mint Szentes. Lehet jobb, lehet rosszabb, de mindenképpen más. Talán elsodor még az élet a világ számos országába, legalábbis remélem, hogy lesz lehetőségem még eljutni új helyekre, de azért Magyarország mindig a legfontosabb marad, hiszen minden, ami vagyok innen származik, mindent, amit az életben kaptam tőle köszönhetem. Talán néha úgy érzem, hogy Bulgáriához tartozom, és olyan, mintha oda hazatértem volna, de azért a szívem mégis csak magyar marad örökké.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése